Demszky Gábor nem szerez örömet.
Röviden: mert nem és kész.
Bővebben: nem akar kedvében járni politikai ellenfeleinek, és ezzel a lépéssel börtönben rohasztani az ártatlanokat.
Honnan ez az ártatlanos attitűd Gábor? Mostanában Morvai Krisztina szinkronizál, aki szerint Budaházy egy hazafi? Ha ő szabadságharcos, akkor Mesterházy Ernő a haza bölcse, Hagyó Miklós pedig maga Zrínyi Miklós. Csak ő nem saját pénzén állította fel seregét, hanem a BKV-val fizettette ki. De egy pici szépséghiba igazán belefér.

Egy egészen kicsit ingerültre vette a figurát Demszky Gábor tegnap a tévékettő naplójában. Gondolom unhatja már szegény ezt az örökös piszkoskodást minden médium és hírműsor részéről.
Ne csodálkozzunk, ha főpolgármester úr picit jobban elragadtatja magát a kelleténél, mikor a felelősségét firtatják naphosszat:
 

Így már értjük, tiszta és világos a kép. Főleg, mert bölcsen rávilágított: csak a rendőrség képes felgöngyölíteni egy ilyen horderejű, rendkívül sokszereplős csalási ügyet. Olyan sokszereplős, hogy szerinte lehetetlen konkrét példát mondani rá. Naná. Hátha pont azt nem vallotta be még senki, amivel ő felelőtlenül példálózik, mielőtt a vallomásokkal tisztában volna. Hagyó Miklósról szívesebben beszélt:


 

Mesélt a rá annyira jellemző empatikus képességéről. Mélyen együtt érzett alpolgármestereivel, akik nettó 500 ficcset vittek haza havonta, ezért jutalmazta őket akkor is, ha szarul dolgoztak. Hangsúlyozta, Hagyó vagyonos ember, nem volt rászorulva a jutalom bónuszra, de ő nem akart vitákat ebből:
 

Mesterházy Ernő láthatóan érzékeny pontja ennek a mérhetetlenül empatikus embernek.
 

A városháza bölcse tegnapra baráti tanácsadóvá minősült, akinek kapcsolatteremtő, kapcsolatépítő képességei nélkül nem működött volna a város. Információgyűjtő és összegző képessége pedig egészen rendkívüli. Egészen rendkívüli módon került sokba nekünk.

Ennyi igazságtalanság után nem csodálkozom, hogy Demszky nem akar örömet szerezni ellenfeleinek. Nekünk választóknak pláne nem, pedig méltó búcsút rendeznénk neki nagy örvendezésünkben. Lenne felszalagozott Combino szimulátor a városligetben, "20 év-1 katakomba" címmel fáklyás kirándulás a metróalagútban, villamosok tükörtörő versenye a Szabadság-hídon, "Ki tud többet a Margit-híd felújításáról?" kvíz a Bem rakparton. Éjfél előtt Ady Elbocsátó szép üzenetét elszavalná Tarlós István, pontban éjfélkor a BKV összes garázsában félárbócra eresztenék a zászlókat, és a szolidaritásból túlórázó sofőrök dudaszóval búcsúznának könnyeiket nyelve.

Ám Demszkyt mindez nem hatja meg. Ő inkább tett még egy utolsó, kétségbeesett kísérletet: