Sarka Kata úgynevezett karrierje új dimenzióba lépett, a hazai celebvilágból katapultált a világpolitikába. Pedig ő csak ugyanazt tette amit mindig: szép volt valahol, ami altesti vérbőséget okozott a környező férfiakban. Ki tudhatta 2013-ban, hogy annak a moszkvai picit türhő felszedési kísérletnek egyszer ilyen következményei lesznek? Azt szerintem a bepróbálkozó Donald Katsa se gondolta, hogy egyszer az életben ennyire visszanyal egy sikertelen dugási kísérlet. Ahogy Kata fején sem villant át a gondolat, hogy nagyobb fogadókészség esetén - Donnie fiú rajongását és nősülési hajlandóságát ismerve a káejrópai modellekkel - mára nem a hazai celebvilág, hanem Amerika försztlédije lehetne.

Mindegy már, ez így veszett.

Katának annyi maradt, hogy az eddig három lépés távolságból szemlélt orosz hekkerügyet egy lépés távolságba hozta, mert a jelentéktelennek hitt sztorija alátámasztja a brit hírszerző jelentésében megfogalmazott állítások egy részét.

Donald Katsa hónapokon keresztül vonakodott elismerni, hogy Putyin és az orosz hekkerek áldásos tevékenysége a rögvaló, és ő maga bizony megköszönheti nekik a demokraták rojtosra szívatását. A felmelegített Sarka Kata sztori úgy hugyozta ketté a Trump által eddig hangoztatott lárifárit, mint kóbor kutya a hóangyalt. Egyesek szerint a hekker balhé az évtized botránya, és lássuk be, szerintem az amerikai redneckek sem feltétlenül örülnek annak, ha elnökük az oroszok által zsarolható holmi pisaszeksz felvételekkel.

Amihez képest Klinton Billy orális mutatványa maga a megtestesült keresztény konzervativizmus.