Kedves asszonyom!

A minap meglepődéssel olvastam országunkat érintő kritikáit. Nem csodálom, hogy a Királyi Központi Hírszolgálat nem számolt be róla, szerintem tartottak egy nemzeti irritációhullám kitörésétől. Én óvatlan és kíváncsi voltam, ám olvasva az Ön gondolatait most itt vakarózok, mint egy bolhás kutya. Mert magácska csak idetipeg a Gazdagok és szépek világából, és meg akarja mondani, hogy éljünk mi itten a Balkán sarkán.

Én ettől viszketek, teccikéteni?!

És ha viszketni kezdek valamitől akkor ön, drága hölgyem adjon hálát a Jóistennek, hogy nem Vaszily Miklós a főnöke, és egy magyar szerkesztőség a munkaadója! Mert ha ebben a számomra szerencsés együttállásban teccene működni, akkor a működési helyét már szántanák befele. Így meg sajnos erre a köcsög viszketésre vagyok kárhoztatva, és kénytelen vagyok kb részletesen felsorolni mivel tehetné ön elviselhetőbbé a mindennapjaimat.

Először is tessék tudomásul venni, mi itt úgy élünk ahogy akarunk!

Bár itt is van pár kaszinó, mégse vagyunk Nevada állam. Ugyan a hörcsögarcú kaszinómágnás is ismerős lehet magácskának a producer szakmából, akkor se. Ezt abból is láthatja, hogy mi sokkal előrébb tartunk a kaszinók ellenőrzésében is, mint a maguk dohos szagú, múltidéző országában. Nálunk a korszellemnek megfelelően a koncessziótulajdonos őrködik önnön tisztasága felett, ezért sem szerencsés rendszerszintű korrupciót emlegetni óvatlanul.

A civil társadalom működését sem zavarja itt senki!

A félreértés abból adódhat, hogy szerintünk az a civil, aki kellő pátosszal osztja meg a migránsplakátok képeit a faszbúkján. Az meg nem civil, aki szervezetbe tömörülve ügyködik emberi jogok védelmén, sérülékeny csoportok megerősítésén vagy migránsgondozáson. Őket szoktam feljelenteni a picsába, és esetükben szoktam kitartani bűnösségük mellett akkor is, ha a NAV sem talál náluk semmit.

Ja, és nem kell ám félteni a külföldi befektetéseket sem!

Itt minálunk fasza jogi környezetben teheti ezt meg bárki. Legfeljebb utalunk rá, hogy a támogatásért cserébe melyik Nemzeti Labdarúgó klub várja szívesen azt a pénzadományt, amit a befektető a magyar sport támogatására, klubjaink feltőkésítésére rá fog szánni. Szilárdan hisszük, hogy ha kézilabdában BL győzelemig illetve döntőkig jutottak magyar csapatok, akkor megfelelő összegnagysággal motivált focistáink is képesek lesznek egyszer valaha megérni egy nemzetközi kupaőszt.

Pszt! Csend legyen! Szót sem érdemel az sem, hogy 5 milliárdos bukóval, piaci ár alatt értékesítjük nemzetünk vagyonát!

Ez aztán igazán a mi dolgunk, senkinek semmi köze hozzá! Tényleg tessenek már tudomásul venni, hogy mi így akarunk élni! Hogy a kedveslakosság is így akar-e, nyakába kapott újabb random adókkal együtt, az majd 2018-ban kiderül. Addig is tessék kedves lenyugodni, a felvázoltakat megszívlelni!

Csókolom a kisztihandját, tisztelettel:

Don Lézer, miniszterelnöki miniszter

ui: mondja már csókolom, nincs maguknál valami szer, ami gyorsabban enyhíti a viszketést, mint a rázókeverék?!