Paczolay Péter vezető alkotmánybíró küldetése lassan véget ér, ő pedig egy beszélgetésen anekdotákba csomagolva kihirdette végrendeletét. WTF?! - nézel most ki a fejedből értetlenül, mint egyszeri akarnok az illiberalizmusodért hülyéző német kancellárra, hogy az ember akinek elnöklése alatt csak úgy repkedett az alkotmányvágás forgácsa, sikeresnek tartja magát és utódai számára végrendelkezik. 

Tudja fene mit kell érteni egy alkotmánybíró esetében sikeresség alatt, de nekünk halandóknak inkább a szégyellni való malőr kategóriába esik, mikor években mérhető a testület MANYUP körüli töketlenkedése, és a dekurvakínosba, mikor közel fél év haladékot adtak a kormánynak a médiatörvény anomáliáinak kigyomlálására. Jó, sok mindent rá lehet fogni a kétharmaddal alaptörvénybe bármit beletaposó kormányra, de a "ne zavarj, épp lopok" törvény után azt mondani, hogy az adatnyilvánosság terén előrelépés történt Magyarországon, az nettó pofátlanság. Hacsak nem akar az ember tényleg római nagykövet lenni, mert akkor érthető és belefér. 

Szerinte: " az alkotmánybíróknak új fórumokon kéne próbálni egymás érveit jobban megismerni és konszenzust keresni az aktivista és a pozitivista (a szigorúan az alaptörvény szövegéhez ragaszkodó) szemléletek között, különben fennáll a veszély, hogy az álláspontok bemerevednek, ami szerinte ártana a határozatok minőségének és az AB tekintélyének." Szerintem meg fassetuggya, de mi eddig azt hittük az Alkotmánybíróság az az intézmény, ahol a bírák köldökszösz piszkálás közben legalább egymás érveit megismerik a magasztos elkülönülésben, hisz egyéb dolguk sincs. Ennek ellenére Paczolaynak két szó jut eszébe a működésükről: hatékony, sikeres. 

Most akkor képzeljük el együtt, meddig tartott volna a MANYUP körüli szarakodás, ha éppen nem hatékonyak. 

Jó munkához idő kell, a hülyemagyarázathoz elég egy pillanat. Ahogy ahhoz is elég volt ennyi, hogy alkotmánybírósági határozattervezetek szivárogjanak ki a kormányhoz, éber készenlétben tartva Viktorékat az időbeni ellenlépések meghozásához, a kidobni szánt passzusok gyorsan sarkalatossá tételéhez. A vérzivataros időkben mindig akadt valaki a testületben vagy körülötte, aki tett róla nehogy meglepi érje Viktorékat. Na, erre pont mondhatjuk, hatékony volt, viszont aligha lehet rá büszke a végrendelkező elnök úr. Ahogy nem lehet büszke az actio popularis-t szűkítő ötletére sem. 

Ezek után mit mondhatnánk? Menj, ne nézz vissza haraggal, sőt, vissza se nézz!