Tegnap este ezer kilométer után hazaértem, letettem seggem a fotelba, kinyitottam az internetet és rám ömlött ez. Az emberek, akiket tiszteltem a bátorságukért, a kiállásukért, humorukért halottak. "Nem félek a megtorlástól. Nincsen gyerekem, feleségem, hitelem, kocsim. Ez biztos kicsit nagyképűvé tesz, de inkább halok meg állva, mint hogy térdre ereszkedve éljek." - mondta pár éve Charb, és rajzolt, beszólt továbbra is mindenkinek, aki valamiért tetteivel az útjába került.
Most meghalt. Állva, a szerkesztőségi értekezlet kellős közepén.
Gyilkosaikat hajtóvadászat üldözi, a mészárlást elítéli és gyászolja a világ szólásszabadság iránt elkötelezett karikaturistáinak, sajtójának és civiljeinek nagy része. A Magyar Iszlám Közösség közleményben igyekszik elmagyarázni, hogy: " attól még nem muszlim egy terrorista, hogy az Iszlámra hivatkozva követ el bűncselekményt. A terrorista az terrorista, a terroristának a terror a vallása. Nem győzzük elégszer, újra és újra elmondani, hogy az Iszlám alapjában véve és általánosságban is tiltja a terrorizmust, annak minden formáját, történjen az emberek vagy akár tárgyak, épületek ellen…" Ma mindannyian, akik hiszünk abban, hogy elmondhatjuk a véleményünket, kiröhöghetünk, gúnyolhatunk politikusokat, közszereplőket és egyéb tetteikkel bármilyen kétes hírnévre szert tett alakulatokat, mind Charlie-k vagyunk.
Charb, Wolinski, Tignous, Cabu és az összes többi lemészárolt halott, nyugodjatok békében!
Az utolsó 100 komment: