Miért van az az érzésem, hogy Mr. Pálgium anno kapott egy biankó ígéretet, ha méltóztatik eltakarodni a francba? Talán, mert az azóta sem doktorált Pál neve lépten nyomon fölmerül, mikor valami nem jelentős de szimbolikus, és nem mellesleg némi pénzzel is járó dolog kerül szóba.
Grosics szomorú halála után éppen kiadó egy hely a nemzet sportolói között, és ugye ki más lehetne alkalmasabb erre - mások mellett - a havi apanázzsal is járó megtiszteltetésre, mint SkiccPali?
Azt gondolom nem szabad elvitatni Páltól azt, mit valóban önerőből elért. A sportmúltja tisztelendő és megsüvegelendő, viszont szerintem a "nemzet sportolója" címhez önmagában nem elég. Példaképnek ugyanis célszerű olyan embert állítani, akinek nem csak a sportmúltja, hanem a sport utáni civil élete is makulátlan. Plagival meg történt azóta pár dicstelen egy s más, ugyebár...
Szóval nem tudom ki az, aki a jelöltségét és alkalmasságát komolyan gondolja, de elég gyorsan verje ki a fejéből. Már csak azért is, mert a megszellőztett nevek között van olyan, aki úgy a sporpályafutásával mint az utána következő életével tényleg példa lehet.
Tudom furcsa, de a Papp Laci és Kokó-Madár korszak között is létezett ökölvívás Magyarországon, Adler Zsiga bácsi olyan neveket nevelt Papp Laci után is, mint Gedó György. Gyuri bácsi élete pedig tele van olyan momentumokkal, amik példaként állhatnak a mindenkori ifjúság előtt:
- Tudtad nyájas olvasó, hogy bár a századik olimpiai aranyérmünk megszerzését Hegedűs Csabának tulajdonítja a közvélemény, de azt valójában Gedó nyerte?
Hja, van aki a más tollával is, ugye, és akad aki a sajátjával sem.
- Tudtad, hogy 1975-ös visszavonulása után, évek kihagyása után küzdötte fel magát ismét olimpiát érő erőnléti szintre, és lett tagja az 1980-ban Moszkvába utazó keretnek?
- Tudtad, hogy 1994-es edzésbalesete után - egy nagysúlyú tanítványa ütésének következtében lebénult - toloszókbe került, majd lelkierejének, kitartásának hála ki tudott szállni belőle? Igaz bottal jár, de talpra állt ebből is.
- Tudtad, hogy a Hősök terén cipőpucolással hívta fel a figyelmet - 1998-ban pedig még azt sem tudta itt senki, mi fán terem a flashmob, haha - az elszegényedő, olimpiai érmeiket eladni kényszerűlő egykori bajnokok nehéz sorsára, és neki köszönhető az életjáradék, amit 2004-től kapnak?
„Akkor jött a cipőpucolós ötlet, amikor olvastam, hogy Tass Olga és Lemhényi Dezső kénytelen pénzzé tenni az érmét, de nekem megvan, eszembe sem jutott eladni. Annak viszont nagyon örülök, hogy végül sikerült kiharcolni a járadékot, s nemcsak győzteseknek, hanem a dobogós helyezetteknek is, hiszen ők is keményen megdolgoztak az eredményért, illetve segítették a legjobbakat.”
No, valahol itt kezdődik az emberi nagyság amit példaként lehet állítani, és nem egy önmagát blamáló, doktorit kopipésztelő rendszerszolga pojácánál. Világos, hogy a nemzeti együttszűkölés rendszerében áthelyeződtek az emberi értékek súlypontjai, de azért kurvára bízom benne, hogy nem ennyire!
