Fáj. Nagyon. Félek múlhatatlan rekeszizomlázat szenvedtem a hírtől, miszerint Seszták Offshore Lovag Miklós lesz Lászlóné utódja, neki lesz dolga Ciprusra talicskázni a fejlesztési pénzt ügyködni a nemzet fejlesztése fölött. Ettől jellemzőbb dolog a mai magyar viszonyokra talán csak az lehetne, ha Semjén Zsolt "Vasvessző" című versét megzenésítve Kovács Ákos alkotna új himnuszt, amiben a kicsukott isten a vezérmotívum.
Jegyezzük fel a dátumot csak a történeti hűség kedvéért: Orbán Seszták kinevezésével az Offshore Lovagok Elleni Harcot hivatalosan is feladta.
Cukiság, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tavaly nem találta egy vizsgálatot megérően aggasztónak a parlament összes témába vágó szakbizottságában tag Sesztákhoz (is) köthető offshore céghálót, és ugyan a pályázatot végül elkaszálták, de Sesztáknak sikerült felbuknia Lászlóné miniszteri bársonyszékéig. Ha valaki azt gondolta, hogy lovag úr államnak tett nagyvonalú, mert megtehetem gesztusa nem fog megtérülő befektetésként visszaköszönni, az bizony tévedett. Azt már megnézhettük, hogy közbeszerzési bizottsági elnök úr szerint hogy nézne ki a gyakorlatban egy fejlesztési projekt, és a tapasztaltak tanúságát levonva elmondhatjuk: A ne zavarj, épp lopok törvény jótékony takarója alól is kilógó döglött lótetemek vizslatásával lesz majd dolga az átlátszónak, a k-monitornak és az adatkérési ügyekben döntő bíróságoknak több, mint elég, amíg átnyálazzák nemzeti offshore-fejlesztési miniszterünk összes projektjét.
