Egyszervolt szimpatizált pártomban minden és mindig változik, egyvalamit leszámítva: a schifferizmus marad örök. Januárban csináltam egy tablóképet az LMP 2010-es induló parlamenti válogatottjáról, ami mára annyit változott, hogy a listaállítás és a reális esélyek után Mile Lajost is le lehetett húzni az újrázók közül.
.jpg)
Panyi kapitányék Schifferrel készült interjúját olvasva nekem, az örök kekecnek nyilván egészen máshol voltak a hangsúlyok, mint ahol - a szándék szerint - lenniük kellett volna. Nekem bizony először az szúrt szemet, ami a ciklus végére a legnagyobb bajom lett ezzel a formációval:
"Mile Lajos a 13. helyen van a listán, pedig az ön egyik legszorosabb szövetségese volt.
A szó szoros értelmében ezt dobta a gép, bármilyen hihetetlen. Beült 150-170 küldött a számítógép elé, és 2-től 30-ig sorrendbe rakott neveket."
Teccikéteni vagy magyarázzam? Szóval az van, hogy az LMP-ben ez a működési elv: az akárhány küldött odaül a gép elé és kettőtől harmincig rangsorolja a kihányadik-legyen listát. Az elsőt azt nem rangsorolhatják sehova, az nem lehet kérdés kié. A második helyért már verseny van, pl a társelnök asszonynak sem jár a megfellebbezhetetlen automatizmus, az csak a küldötteken múlt, hogy feltolták a listán közvetlenül Schiffer mögé.
Tudja fene, ez a megkérdőjelezhetetlenség engem emlékeztet egy kis köpcös akarnokra, akiből talán egy is elég.
Bevallom van nekem ez az elmúlt évek közvetlen tapasztalatai alapján szerzett prekoncepcióm Schifferrel szemben, és bizony alátámasztva látom mikor azt olvasom, nem tud kilépni továbbra sem a szerepéből. Teljes joggal fölmerült az interjúban az LMP felelőssége is abban, hogy a kormányváltás esélyei mára a nullához konvergálnak, és hogy az összefogás összetétele végül olyan lett, amilyen, amit aztán András rövid úton elintézett annyival, ha Mari néninek fasza lenne ő lenne a Feri bácsi.
Csakhogy a dolog nem ennyire egyszerű és közel nem úszható meg ennyivel.
Mer'hogy mi, akiket húzgáltatok lakossági fórumoktól lakásszalonokig mindenhová véleményt mondani, szondáztatok közvetlenül belső listás és megrendelt véleménykutatásokkal még emlékszünk, ezeknek mi lett a döntő többségű eredménye. Meg emlékszünk arra is, hogy Karácsonyék nem az ujjukból szopták a koncepciót, hogy Bajnaiékkal társulva olyan helyzetet alakítsanak ki, amiben a szocialisták közel nincsenek se ekkora erőfölényben, se ilyen tárgyalási pozícióban, és úgy lehet(ett volna) választási muszájszövetséget kötni, hogy a kormányváltás nem egy eleve esélytelen valaminek látszik. Ja, ezt mi, az akkori LMP szavazótábor nagyobbik fele gondoltuk így, én ezt simán vállalom.
Aztán lett az, ami.
A 2012 novemberi 24-25-i kongresszus döntése után a szocialistáknak három egész napig tartott elhinni, hogy ti tényleg ekkora fácánok vagytok. Három napig nem hittek a szemüknek vagy éppen három napig ünnepelték a gyávaságot és balfékséget, majd 28-án délutánra magukhoz térve átvették a kezdeményező szerepét, és kb onnantól lőve volt a dolog. Ők ott álltak az újjászületett "baloldal vezető ereje" esélyükkel, mi, a szavazótáborotok nagyobbik fele a hitetlenkedéssel és csalódásunkkal, ti meg a jóindulattal is ott helyben leharmadolt szavazóbázissal, később a félpárttal. Elvégre arról volt szó, hogy ez a bázisdemokrata gyere el, mond el, mi majd képviseljük izé a tábor véleményének képviseletéről szólt volna, és nem arról, hogy válhat megfellebbezhetetlen, akár a szavazói akarata ellenére cselekvő vezetővé Schiffer András.
Na mindegy.
Visszanézve a négy évre, a rátok adott két szavazatomra, az esélyetekre, az ezekért kapott képviseletre, bizony vegyes a kép. Önkormányzati szinten nem bántam meg a dolgot. Várnai működése volt itt az egyetlen ami ellenzékire hasonlított, Laci megtette amit tudott, tehetett Papcsák és a kerületi talpasok ügyeinek nyilvánosságra hozásával. Ő tényleg azt csinálta amit a választások előtt személyesen, arcból arcba a Bosnyák sarkon megígért. Micsoda pech, hogy ő sem volt képes végig bólogatni elég serényen, és a kapóra jött koncnak vetés lett a vége.
Országos szinten kicsit más a helyzet. A korrupcióellenesség pipa, Szabó Rebeka kérlelhetetlensége és kitartása is ötös, a családon belüli erőszak törvény kiharcolása és az ügynöklista nyilvánosság felszínen tartása is oké. Az operaházi molinó, a parlamenti és közgépes láncolás nekem bejött, ahogy a parlamenti performanszok többsége is. Csak ezzel szemben elmaradt a párt szervezetépítése, négy év kevés volt egy épkézláb kommunikációs stáb összehozásához, nem tudtatok egyszerű, közérthető üzenetet megfogalmazni, de legkevésbé az emberekhez eljuttatni nem tudtatok semmit. Folyamatos, soha véget nem érő belharcban áltatok egymással a pártszakadás előtt, és azóta is tombol az "adminisztratív forradalom". Bónusznak meg ott az attitűd, miszerint a képviselet a tapasztalatunk szerint azt jelenti, képviselet akkor, ha az egybe esik Schiffer András érdekeivel és véleményével.
Ilyet pedig szerintem egy párt nem engedhet meg magának. Legalábbis következmények nélkül nem. Mert miféle képviseletet tudtok ígérni hitelesen a történtek után?
