A túlhabzsolt élvezetek kampánya ez. Cusi könyve se kutya, de az igazi csemege Weidermann Helga eposza Kusza Szem és Mindenórás Tábornok függetlenségi háborújáról. (olvasónaplók még itt, itt meg itt is )

Nem sok értelmetlenebb dolog van annál, ha olyan ember ír könyvet a gazdaságról aki - kb egyetlenként - Matolcsynál is kevesebbet ért hozzá, cserébe legalább tanulságos. Kusza Szemről ugyanis kiderül, hogy van egy dolog amiben mégsem teljesen tehetségtelen. Egy olyan valami, amit ránézésre meg nem mondanál, ez pedig a puncimágnessége. Weidermann Helga szervilissége sem tudja eltakarni teljesen a leplezetlen rajongást hősünkért, aki tudja meg ország világ, igenis(!!!!) ért a számokhoz, öt perc alatt összehány egy költségvetést - tán ezért lehetett, hogy ünnepelték ha módosítás nélkül túlélte a januárt - és egy regény alapján méri fel a pénzvilágot. 

A gazdasági kormányzás háborús retorikája és a hadiállapot minisztériumi szintű fenntartása nem újdonság. Ahogy sok újdonság nincs az irományban, ami meg van, arról talán inkább nem szerettünk volna tudni. 

Weidermann Helga inspirációját - elvileg - Vezénylő Tábornok úr elejtett félmondata adta, miszerint a túlzott deficit eljárás alól kikerülés története krónikásért kiállt. Én prózaibb, kézzel jobban megfogható illetve megszámolható okot sejtek motivációként, bár a Két Géniusz iránti rajongás őszintének tűnik. Olyan őszintének, hogy habozás nélkül erényként mutatja be azt a két dolgot, ami leginkább jellemezte a matolcsyzmust: a jellemtelenséget és inkompetenciát. 

A bankokkal egyeztetés módja és annak számtalan felrúgása, az IMF hitel-nemhitel körüli hiszti és balfaszkodás koronája, mikor Kusza Szem nem bírta tartani a lepcsest és bennfentes információkat súgott a Goldman & Sachs-nak. Aztán meg őszintén rácsodálkozik a világra, hogy dicsak', időnként a forintra spekulálnak itten egyesek. Érdekes lett volna tudni, hogy vajon kiknek és miről nem tudta még tartani Gyurci a pofáját az általában elég felkavaró és árfolyamrábaszást hozó megszólalásai előtt? Mert erről Weidermann  a győzelmi jelentésben szemérmesen hallgat.

De, hogy valami pozitívum is legyen, örömmel vettem, hogy a NER odafigyelt potenciális ellenségeire, és szemmel tartotta például Frei "Bérgyilkosvadász" Tamás mindenkori munkásságát. Jó is az ilyen arcok minden rezdülését lekövetni, mit  tudni, lehet A Bankár nem egy fantázia szülte regény, hanem egy felkavaró és megsemmisítő erejű topszíkret szakdolgozat a pénzvilág működéséről. Isteni szerencse, hogy a Matolcsy gyerek nem mittom Wilbur Smith-tet olvas, mert képzeljük el mi van, ha aput meg Viktort a Most kell meghalnoddal szívatja. 

Röhej, hogy a gondolatmankóként használni kívánt számokkal még egy visszatekintésben sem sikerült összebarátkozni, az ellentmondásokról és logikai eltaknyolásokról nem is beszélve. Arra jó ez a könyv, hogy amit eddig csak feltételeztünk kuszagyuriról és izmusáról, azt Weidermann Helgának köszönhetően már biztosan tudhatjuk. Köszi, ügyesek vagytok!