Hátezhülyeség. Egy mérés nem mérés! Mostan' jutott eszébe egyszerre minden eddig rejtőzködőnek a pártpreferencia bevallása, na peeersze!!!! Ezeket a véleményeket lehet olvasni napok óta a legfrissebb Tárki jelentés megjelenése után. Balról lázas jelentőség kisebbítés, széljobbról óvatos örvendés és a szakma új módszertanra mutogatása mellett el tetszünk felejteni egy apróságot:

- Új módszertan ide vagy oda, ezt a tendenciát - az összebútorozás miatt érzett eufória helyett a radikálisok erősödése - már a hónap közepén megmérte az Ipsos. Igaz a számok nem annyira kiugróak, mint a későbbi jelentésben de azért elég egyértelműek. 

Így aztán tessék mondani mire is számítottatok? Ha arra, hogy nem lesz éles próbája a mennyit hoz-visz Gyurcsánynak, a mit szólnak a választók a Kuncze-Fodor föltámasztáshoz, akkor hülyék vagytok. Mondjuk akkor is, ha az üzenet és gesztus nélkül hagyott bizonytalanoktól százalékban is mérhető támogatást reméltetek. Mi maradt nekik akkor? A letutizott összefogás helyett másik orrbefogós társaságot választani, ami könnyen lehet akár a Jobbik akár az LMP leginkább azért, mert a frissen alakult mikropártok teljesen ismeretlenek még az országban. 

Az Ipsos jelentés és a Tárki jelentés között eltelt 12 eseményekkel teli nap. Elképzelhető, hogy a választók közel két hét alatt jobban megfontolták ki tetszik, ki nem? Miután a listás helyek leosztódtak, a jelölés fázisába léptünk, változás már nem lesz abban a felállásban ami most van, esetleg sokuknál eldőlt már a szimpátia, és könnyebben is beszéltek róla, mint eddig. 

Ráadásul a baloldalon nincs miniszterelnök jelölt. Illetve névleg van, de gyakorlatilag kiszállt a választási játékból. Helyette az alvezérek kampányolnak, akik közül az egyikre vagy Titkos Megváltóként vagy Leggyűlöltebb Ellenségünkként tekintünk, a másikra meg a Beváltatlan Örök Ígéret szerepe várt. Az világos, hogy Vona hiába kampányol bálnazsírba mártott fejjel és kazalnyi kölyökvizslával, Fletó meg fogja próbálni ezt is túldobni. 

Bajnai meg most kezd magára találni, beszólogatni Orbánnak, mikor egy hónappal a választások előtt feladott hadállásokkal már kicsit késő. Oké, az ultis poén ült, de például még mindig nincs senki, aki teszem azt a kenetteljes álszentség élő szobrára hangsúlyosan rámutasson. Nincs ember aki a társadalom számára hangsúlyos ügyeket vigye és felvállalja - pl az áfacsalás balhét is az a Vágó Gábor viszi, aki nem indul sehol. Ezzel szemben áll a kimondjuk-megoldjukkal kampányoló Jobbik, akik bár egykori önmagukhoz képest most egy bundáskormánnyal, nyuszifarkas kulcstartóval szétpimpelt tuningverdához hasonlítanak, és ezt a harcot a sajátjaikkal párton belül is vívják, de mégis találtak két tökegyszerű kifejezést amivel kampányolni lehet. Plusz ott van Schiffer, aki mögül ugyan kikopott egy komplett párt a 2010-es szavazóbázisával együtt, de azoknak akik nem követték figyelemmel ezek miértjét megint protest lehetőséget jelenthet úgy is, ha nem szólal meg. Sőt, leginkább akkor, de ez most mindegy. 

Innen nézve úgy látszik, 2014 tanulsága leginkább az lesz, hogy egy óriási társadalmi saller után sikerrel felállni nem a restaurált állapotokkal lehet, hanem a megvalósított korszakváltással lehetett volna. Enélkül és a bizonytalanoknak nyújtott valós alternatíva nélkül még az orbáni elkúrás is kevés az üdvösséghez.