Mindig a legjobbak mennek el. Úgy értem máshová melózni, mert a kismagyar rögvaló szűk a szárnyaló tehetségüknek. Most is elvesztettünk egyet a legjobbak közül, ráadásul a lövészárok túloldaláról. Azbej Tristan az volt a Varánusz blog közösségének, mi pálffypista a KDNP frakciónak: a tökéletesen értelmetlen magyarázatok csillió danos nagymestere, aki hajszálpontos szabatos magyarázatokat adott akár arra is, miért a csipszes lecsó került terítékre ifjúkeresztényéknél, és hogy áll az én táncolnék veled társkereső. 

Gyerehaza Tristan elment, és nem tudom az űr amit maga után hagyott betölthető lesz-e valaha. Becsapva és rútul átverve érzem magam: aszongyák Magyarország jobban teljesít, erre azok a fiatalok is elmennek innen, akik családi vonalon tolták a nert. Mi lesz most a gyerehazázással Tristan nélkül, és ki fogja hordani a szót a családhálónál, ha Azbejné követi az urát Tel Avivba?

Így, az Azbej család példáján keresztül kell megtudnunk, hogy:

10: A teljesítményt díjazó jövedelemadó sem elég fasza, 

9: hogy a "magyar álom" - szabad pálya csak álom,

8: hogy gyerekkorunk életérzései elhalványulnak még az ifjúkeresztényeknél is, ha a kifizetődőbb lehetőség adódik a közel keleten,

7: hogy Budapest bár multikulti, de Tel Aviv se kutya,

6: hogy az aranyat érő nyelvtudás igazán odakint ér aranyat, 

5: hogy az olcsóbb egészségügyi ellátás király, de királyabb, ha keresel annyit amiből a kintit is ki tudod fizetni,

4: hogy az eddig felsoroltakért akár olyan helyen is lehet élni, ahol a nemeket összemosó filozófiák mindennaposak, sőt, 

3: hogy a családbarát szociális rendszer azért annyira nem fasza, hogy ezért maradjon itthon egy gyerehaza húzóarc,

2: hogy magyarnak lenni ezek szerint a világon bárhol lehet, 

1: hogy a faszbúk és a telefon nem pótolják a családot, de segítségükkel azért valahogy túlélhető a dolog egy ifjúkeresztények is. 

A jelképes meglógáson túl azért azt érzem, átbasztál te minket Tristan haverom. Nem kicsit, nagyon.