Mindig a legjobbak mennek el. Úgy értem máshová melózni, mert a kismagyar rögvaló szűk a szárnyaló tehetségüknek. Most is elvesztettünk egyet a legjobbak közül, ráadásul a lövészárok túloldaláról. Azbej Tristan az volt a Varánusz blog közösségének, mi pálffypista a KDNP frakciónak: a tökéletesen értelmetlen magyarázatok csillió danos nagymestere, aki hajszálpontos szabatos magyarázatokat adott akár arra is, miért a csipszes lecsó került terítékre ifjúkeresztényéknél, és hogy áll az én táncolnék veled társkereső.
Gyerehaza Tristan elment, és nem tudom az űr amit maga után hagyott betölthető lesz-e valaha. Becsapva és rútul átverve érzem magam: aszongyák Magyarország jobban teljesít, erre azok a fiatalok is elmennek innen, akik családi vonalon tolták a nert. Mi lesz most a gyerehazázással Tristan nélkül, és ki fogja hordani a szót a családhálónál, ha Azbejné követi az urát Tel Avivba?
Így, az Azbej család példáján keresztül kell megtudnunk, hogy:
10: A teljesítményt díjazó jövedelemadó sem elég fasza,
9: hogy a "magyar álom" - szabad pálya csak álom,
8: hogy gyerekkorunk életérzései elhalványulnak még az ifjúkeresztényeknél is, ha a kifizetődőbb lehetőség adódik a közel keleten,
7: hogy Budapest bár multikulti, de Tel Aviv se kutya,
6: hogy az aranyat érő nyelvtudás igazán odakint ér aranyat,
5: hogy az olcsóbb egészségügyi ellátás király, de királyabb, ha keresel annyit amiből a kintit is ki tudod fizetni,
4: hogy az eddig felsoroltakért akár olyan helyen is lehet élni, ahol a nemeket összemosó filozófiák mindennaposak, sőt,
3: hogy a családbarát szociális rendszer azért annyira nem fasza, hogy ezért maradjon itthon egy gyerehaza húzóarc,
2: hogy magyarnak lenni ezek szerint a világon bárhol lehet,
1: hogy a faszbúk és a telefon nem pótolják a családot, de segítségükkel azért valahogy túlélhető a dolog egy ifjúkeresztények is.
A jelképes meglógáson túl azért azt érzem, átbasztál te minket Tristan haverom. Nem kicsit, nagyon.
Az utolsó 100 komment: