Sötét idők járnak a fideszes kovácsferencekre. Gyorsnaszád Kapitányt borús kedvében találták a visegrádi zártosztályon - izé, zárt ajtós ülésen - csöppünket megviselte a rondán elvesztett legutóbbi időközi, és elérkezettnek látta az időt, hogy a lustaságok alól kirugdossa a széket. Aki nem húz egyszerre, nem kap széket vesztére és punktum. Ásítozó gályarabnak az evezőpadon nincs helye!
Úgy is van, kellenek a statuált példák, hogy a többi mihaszna tudja mihez tartani magát. Hiába mért a zsebszövetséges Századvég éppen pont a kormányüléshez igazítva egy lelkesítőt, Viktor azért tudja, hogy nem propaganda véleménykutatást kell rendelni nyerni, hanem választást. Ettől függetlenül érdekelne, hogy milyen szempontok alapján vizsgálta az aktivitást, és találta elégtelennek a fölmutatott teljesítményt? Mert a kirúgottak listáján nincs ott se a nyírségi Tilki Attila, akit a buszreklámos ügy után is lelkesen kutyáznak a helyiek, se a botrányt botrányra halmozó borsodiak közül senki. Végül is nem olyan nagy baj ez, az ellenzék biztosan nagyra értékeli a Viktortól ajándékba kapott tuti bukó körzeteket.
Dolgozni, dolgozni, dolgozni! - mondta Viktor két órán keresztül, hogy a hátul ülő félsüket, örökké fiatal demokraták is értsék / elégszer hallják / jobb híján le tudják olvasni a szájáról. Talán egyszerűbb lett volna, ha az értelmező kéziszótár "munka" szócikkét felolvasás után bemagoltatja velük, de már mindegy. Így csak azt mondta, nincs a központi sikerfürdőben pacsálás, mindenki a saját körzetdagonyájában tapicskoljon, ha megvívta érte a harcot. A jól teljesítők cserébe megkapják az árnyékszéket és a végtelenségig leegyszerűsített kampányszlogent: Akartok pénzt? Nesztek! Az a félkegyelmű meg, amelyik ezt nem tudja a központilag leszervezett hakniturnén elégszer elrikkantani, az tényleg ne akarjon akarat és vélemény nélküli gombnyomó-bólintó bádogembere lenni a nernek.