Nem is tudom sírjunk vagy röhögjünk. A potenciális kormányváltók egyre inkább látszanak impotenciálisnak, mert az egyik örömszülő képes fasz nélkül küldeni a vőlegényt a lagziba. Ezzel az MSZP is feltalálta a sifferandrást, öszintén gratulálok.
Az ő, illetve az LMP választmány találmánya ugyanis ez a beszélgessünk a megegyezés lehetőségének kizárásával stílus, ami végül a pártszakadáshoz vezetett. Most a szocik játszották el ugyanezt, aszongya mönjetek fiaink tárgyalni, osztan ha elfogadják a feltételeinket az utolsó szálig akkor fasza, ha nem, akkor meg papsajt. A nyilvánosságtól óvakodjatok, nehogy kiderüljön egy működő póthímtag sincs nálatok a nászban, és különben is csak a textilpettingre van felhatalmazásotok.
Nem tudom kell-e még játszani egyáltalán ezt a kutyakomédiát, és ha igen akkor meddig?
A szocik szemmel láthatóan semmit nem gondoltak át az összefogásról az emlékezetes Szanyi dolgozat óta, amiben kedvenc kapitányunk kifejtette: a szocik programja és jelöltjei az irányadóak, de szabadon besorakozhat mögéjük bólogatva mindenki, és a különvélemények fenntartására is nagyvonalú lehetőség - muhaha - a következő ciklus javára. Érdekes, hogy a kapitányi kinyilatkoztatás szerint: "a döntés a nép kezében van! Ám ha a népet félrevezetik, akkor a nép tud rosszul dönteni." - ehhez képest a félrevezetés szándékának elkerülését célzó nyilvános webtárgyalások elől mereven elzárkóztak, mert írásban nagy szavakkal dobálózni nyilván sokkal könnyebb, mint azt a gyakorlatba átültetni.
Meglepődünk ezen?
Aligha. Végül is csak az a semmi nem változott kép igazolódik be, amit eddig is láttunk. A probléma annyi, hogy ebből, és az Egy Igaz Párt képét erőltető marhaságból van kurvára elegünk éppen. És nem kell helyette ugyanaz más néven.
