Régenmindenjobbvót. Ej, hol vannak már a régi szép idők, mikor ÉdesViktor az akkor kormányszóvivő Borókai Gáborral visongva ünnepelte, a kedveslakosság hitelállománya 63 milliárdról 139 milliárdra nőtt egyetlen év alatt. Most ezek ketten azt ünneplik, hogy a szóvivőből főszerkesztő cenzorrá-vált betyárkörte a Magyar Érdemrend Középkeresztjét kapja munkásságáért.
Igen, jól érted. Ma Magyarországon az kap elismerést a "minőségi magyar sajtó helyreállítása érdekében" végzett áldozatos munkájáért, aki a saját lapjában a saját emberének véleménycikkét kicenzúrázza, ha az a szükségesnél kényelmetlenebbé teszi a zabszemtesztet. Aztán nem elszégyelli magát az eset miatt, hanem bocsánatért esengve próbálja lesikálni a szarfoltot, amit a - teljes joggal - kiakadt újságírója a lapra rákent. Mert lojalitás mindenek előtt és fölött.
Ez lenne az az eljárás és viselkedés, ami ma ebben az országban sajtószabadságos állami kitüntetést ér. Ezek szerint így kell kinézni a rendszerváltás utáni demokratikusan helyreállított sajtónak. Ember legyen a talpán, aki az egykori Népszabadság pártélet rovat és a Heti Válasz módszertana között lényeges különbséget felmutat, bár ahogy látjuk erre nagyon igénye sincs a pártsajtóból tájékozódó igazhitűeknek.
El kell ismerni, ezt a réteget kiszolgálja a Borókai vezette szerkesztőség. Meg is fizetik őket vastagon, legfeljebb cenzor nertárs borzolja vicsorogva tarkószőrét mikor lakájságáról értekeznek máshol, de ezt az apró kellemetlenséget bőven feledteti a közpénzből származó gyógypuszi. Most meg egyenesen ö lett a követendő példa: lássátok gyakornok-tanoncok, így kell ezt csinálni, ha elég jók, megfontoltak, hűségesek, lojálisak és a végtelenségig szervilisek tudtok lenni, akkor Vitya atyuska majd veletek is megosztja a testközelből gyíkemberezés semmihez nem fogható magasztos élményét.
Az utolsó 100 komment: