Az Alkotmánybíróság farpofát villantva a kormány arcába leszögezte: ők majd arra hivatkoznak az eddigi határozataik közül, amire nekik jól esik, oszt'jónapot. Így hivatkozási alap marad a 36/1994. (VI.24.) AB határozat is, ami részletesen leírja: melyik közszereplőnek mit kell elviselni tőlünk - és a sajtótól - szó nélkül. Elég részletes és széleskörű leírást tartalmaz a szöveg, aminek egy bekezdésén mélázzunk egy kicsit, figyeljél, aszongya:
"A sajtó szabadságát arra figyelemmel kell garantálnia az államnak, hogy a sajtó a véleményalkotáshoz szükséges információszerzésnek, a véleménynyilvánításnak és véleményformálásnak kitüntetett fontosságú eszköze. Ahogy a sajtószabadság a véleménynyilvánításhoz való jogból mint anyajogból vezethető le, úgy a véleménynyilvánításhoz való jog kitüntetett volta is annyiban vonatkozik a sajtó szabadságára, amennyiben az a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogát szolgálja.
A sajtószabadságnak elsősorban külső korlátai vannak (amelyek a sajtó sajátosságainak megfelelő speciális intézményekben is testet öltenek, amilyen pl. a „nagy nyilvánosság” kritériuma a büntetőjogban). A sajtószabadságot azonban elsősorban az állam tartalmi be nem avatkozása biztosítja; ennek felel meg például a cenzúra tilalma és a szabad lapalapítás lehetősége. Ezzel a tartózkodással az állam elvileg lehetővé teszi, hogy a társadalomban meglévő vélemények, valamint a közérdekű információk teljessége megjelenjen a sajtóban. Demokratikus közvélemény csakis teljes körű és tárgyilagos tájékoztatás alapján jöhet létre."
Miért érdekes ez most?
A homályfejű rendőrök eddig is röhejesen festettek egyes fotókon, de legalább a képek elkészülhettek egy adott eseményről vagy intézkedésről. A legújabb új módi szerint már a képek elkészítésére sem lesz lehetőség a szereplők beleegyezése nélkül. Aztán valljuk be, az állam erőszakszervezeteinek fellépését dokumentálni nem ördögtől való, legalábbis szerintem egy jogállamban jogkövető magatartást tanúsító közegét nem az, ha pedig közegünk eltér a jogkövetéstől, akkor meg egyenesen kívánatos tudósítani róla vizuálisan is. De a sajtófotó nem merül ki a hék dokumentálásában, itt egy összeválogatott galéria arról, például milyen fotók nem készülhettek volna el Viktorországban az új Ptk. szerint.
De ez csak az egyik fele a dolognak, pedig a másik része is legalább ennyire izgalmas. Nem csak a sajtó, de minden fényképezni szerető ember kénytelen lesz a szokásain változtatni. 2014. március 15. után - mennyire értenek az időzítéshez, muhaha - nem lehet csak úgy kattintgatni összevissza, ha látunk valami érdekeset utcán, téren vagy vagy valahol, ami nem számít tömegrendezvénynek. Teszem azt nem lehet majd az önfeledt fikavájárt lekapni a villamoson, külön kérés és beleegyezés nélkül, amint a beszáradt váladék sikeres kitúrásától orgazmus közeli állapotba jut, mint a közszereplő Bokros Lajos. (akiről nem tudom ki lőtte ezt a képet)
Hanem oda kell majd neki szólni, hogy stétkívánok, ellenére volna, ha az önfeledt orrfürkészést megörökíteném az utókornak? Nem? Juj de jó, akkor tessék már a fürkész ujjat ismét matatásra bírni, köszelőre.
A spontán pillanatok lenullázása és az életképek kiherélése után is van tovább a történet. Mi lesz például azokkal a felvételekkel, amiket mondjuk a biztonságunkra hivatkozással készítenek rólunk - a külön engedélyünk nélkül - a térfigyelő és biztonsági kamerák? Távozhat akárki mondjuk egy benzinkútról fizetés nélkül csak azért, mert nem adott engedélyt a felvételhez külön, és a jogszerűtlenül szerzett terhelő bizonyíték nem használható fel ellene? A traffipax ugyanez. Tegyük fel a kisebb fokú sebességtúllépésért megáll a harmincezer szabálysértési bírság, de ahogy kifizettük indulhat a per a törvénytelenül szerzett képért és a nagyságrenddel nagyobb kártérítésért?
Jó móka lesz.
A sajtó szürkébbé váló vizuális tartalmai mellett, az emberi gyarlóságon röhögés helyett a megélhetési arcvadászat és pereskedés lesz a szórakozás, A Nép Sportja.
