Felpislákolt tegnap egy halvány fénysugár Orbán mutyibirodalmában. Ha az átlátszó.hu értesülése helytálló, Káder János politikai vétóval visszadobta az információszabadságról szóló törvény trafikmutyi titkolására is alkalmas módosítását a nagy büdösbe. Mer'hogy gondoljátok már át mit műveltek a Borzasztó Riadalomban, kampányévben nem kéne belefulladni a "titokban lophatunk, mert megtehetjük" kilógó lólábdömpingbe. A dolognak kétségtelen pozitív üzenete van, éppen csak olyan érzése van az embernek, mintha elnök úr negyvenes izzóval szeretne mellkasröntgent végeztetni az egyébként kézzel lábbal kapálózó, mutyizásba belehízott és megtollasodott betegen.
Maradjunk abban, hogy az üzenet önmagában pozitív, köszönjük, elnök úr.
Még akkor is, ha az alaptörvény 39. cikk (2) értelmében:
"A közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok."
...az alkotmányosság őreként a visszadobáson kívül más választásod nem nagyon volt. Nem tudom mennyit nyomott a latban, hogy Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információsszabadság Hatóság elnöke szerint ki kell adni a trafikpályázat adatait elbírálásokkal együtt, mire a Lászlóné minisztérium vihorászva, mint kezdő jobbikos az első kanmurin felé is letolta a gatyát, és segget villantva kikacagta: úgysenem adjuk oda, bibibí, mi mutyink a mi titkunk, sálálá. Érdekes viselkedés ez azután, hogy a hasonló módon kezelt földbérletpályázatok nyilvánossá tételében másodfokon is pert vesztett az állam. Lászlónénak és a kormánynak ezek szerint semmi nem drága, mert ismét el kívánnak jutni bíróság előtt a másodfokú ítéletig. Érdekes az is, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium mennyire nem tiszteli se a nerkotmányt, se a handótündeszéket. Pedig, ha már az átláthatóságra tesznek magasról legalább a saját vívmányaiknak lennie kéne legalább alapfokú respektjének.
Mondjátok gyerekek, amit ilyen magasról és ilyen sokszor nyilvánosan le lehet szarni, az annyit is ér?
Joggal merül föl a kérdés, hogy a 4. alaptörvény módosítás szó nélküli aláírása, és most, az átláthatóság valamiféle védelme után mit gondoljunk Káder Jánosról? Ő maga azt állítja nem tehetett mást az alaptörvény módosítással az aláíráson kívül. Szabó Máté alapvetőjogi biztos viszont a beadványában így fogalmaz:
A jogalkotási eljárás Alaptörvénybe ütköző hibája mellett formai hiba (közjogi érvénytelenség) az is, amikor az alaptörvény-módosítás következtében belső ellentmondás keletkezik az Alaptörvényben, így az indítvány ezekre is kiterjed.
A közjogi érvénytelenség szerintem önmagában olyan dolog, amit egy jogászembernek illett volna szolgamód aláírás helyett észrevenni és szóvá tenni. Ezen nem sokat segítenek a piros meg zöld lámpás béna hasonlatok és a nem tehettem mást szajkózása. Tehettél volna, ezt te is tudod és mi is tudjuk rólad. Így a mostani döntés minden pozitívuma ellenére sem alkalmas arra, hogy Káder János helyett megint Áder Jánosnak tekintsünk. Mondjuk úgy, tettél felé egy lépést. De az út hosszú, és valami azt súgja tesztelve leszel még jónéhányszor amíg végigjárod.
