A kismagyar valóság megint elénk tolt egy érdekes napot tegnap. Amíg egy konferencián meglehetősen súlyos kijelentések hangzottak el korrupciókutatóktól a magyar viszonyokról, addig az ország egyik téma iránt legelkötelezettebb újságíróját, az Átlátszót szerkesztő Bodoky Tamást próbálták egy hasonló rendezvényen leugatni békemenetszívű támogatói a rendszernek. Életünket és vérünket a Vezérért, és az ő leghűségesebb kebelbarátjának, Mészáros Lőrincnek a védelméért.
Ugye nyájas olvasó, soha ki nem találtad volna melyik az a pont, ahol még a dán követségen is szólásra nyílik a száj. MVM offshore ügyek és Sávoly az baró, fasza, téma lehet tapsoljuk meg, de Felcsút és Lőrinc az már tabu, hogy rogyna rá az ég a nertelen újságírójára mostazonnal! Tessék már egyszer és mindenkorra tudomásul venni, Lőrincnek a megkülönböztetett eljárás alanyi jogon jár!
Ezzel párhuzamosan meg csak úgy repkedtek a:
- Magyarországon már a törvények is korruptak.
- Magyarországon korrupciós hálózatok alakultak ki, melyek a szervezett bűnözéshez hasonlítanak, emiatt rendszerszintű korrupciós veszélyek vannak.
...tételmondatok, amik lássuk be elég alaposan fedik a valóságot. Gondoljunk csak Ángyán földoligarcha maffiacsaládozására, a sajátos módszerekkel kiírt majd visszavont és újra osztott BNPI földpályázatokra, amiért az egykori békemenetelő Professzorok Batthyány Köre is elküldte a francba Viktorékat. De nyugodtan idevehetjük az Unió Csalás elleni Hivatalának (OLAF) érdeklődését is felkeltő Közgépet is, úgyis aktuális. Lajosék most jutottak abba a fázisba, hogy beidéztetik az egykori láncolókat, mert mi az, hogy csak úgy üddögélünk meg láncolgatunk egy Nemzeti Oligarcha udvarán? Mert az van, tudjátok, hogy Lajos nem szereti, ha korrupcióval vádolják. Fassetuggya, én meg azt nem szeretem, ha egy vasútfelújító konzorcium ötödannyiért dolgozik kilométerenként a horvátoknak Páneurópai Vasúthálózati normáknak megfelelő, helyenként hegyi fűtött pályatesten, mint amennyiért nekünk csinálják Lajosékkal a Szajol - Püspökladány felújítást. Milyen vadul anyáztunk, mikor dupla áron épült az M6-os a felesleges löszalagútjaival meg völgyhídjaival, és hol vagyunk ma már holmi kétszeres szorzóktól.
A korrupciós konferencián szó esett a közbeszerzési polipról is. Mostanában nálunk az is szintet lépett, nincs lacafacázás meg kispályán passzolgatós Hagyózás. Nagypálya van, a parlament közbeszerzési albizottságának elnöke, Seszták Miklós vigyázta ciprusi offshore cég felügyelő bizottsági székéből, hogy a szélessávú körzethálózat fejlesztési tízmilliárdok megfelelő cégekhez kerüljenek. Most meg nem győz szegénykém szaladozni Ciprusra.
A magyar építőipar háromnegyedében előfordul valamilyen korrupció. Azt most hagyjuk is, hogy az engedélyezések körül mindig leesik egy kis apró a gördülékenyebb ügyintézést megzsírozandó. Ez már - sajnos - olyan beidegződéssé vált mára, mint kórházban a hálapénz. Pártunk és kormányunk törvényi szabályozással tett róla, hogy ettől sokkal nagyobb volumenű dolgok is zökkenőmentesen működhessenek. A közbeszerzési törvény értelmében építőipari beruházásnál 150 millió forint értékhatárig hirdetmény közzététele nélküli pályázat is bonyolítható, így meg nem ügy meghívni mondjuk a Közgép I., Közgép II. Közgép III. cégeket, és a nekünk kedveseket kihozni győztesként. Aztán persze csodálkozunk, hogy nédda'gecc, az építőipar háromnegyede korrupt, és kiküldjük Selmeczi Gripen szenátort, hogy legalább a szájával hirdesse meg a Nagy Korrupcióellenes Háborút.
Hogy ezek lopnak és az elődeik is loptak nem meglepő. Az elszomorító leginkább az, hogy a konferencia egyik előadójának, Szűcs Róbert Sándornak felmérése szerint a közgazdász hallgatók 21%-a nem tartja elfogadhatatlannak a korrupciót üzleti érdekből, a diákok közül a hálapénzt nem utasítja el senki, és 60 százalékuk a rendőrök megvesztegetését is elfogadhatónak tartja. Ez az arány olyan valami, amin csak bazmegolni lehet. Tényleg itt tartunk, hogy a diákjaink is a korrupt életszemléletbe szocializálódnak bele, és természetesnek, elfogadhatónak, az élet, különösen az üzleti élet velejárójának tartják a korrupciót? Rohadt sötét jövő elé nézünk, ha nem próbálunk meg ezen változtatni valamit.
A tegnap Hagyóit, a ma Simicskáit elzavarhatjuk a francba a helytartóikkal együtt. De minek, ha a jövő nemzedéke sem fog különbözni tőlük mentalitásban semmivel, és a mutyi lesz az örök állandó, ami zökkenőmentesen működni fog?
