"Tátong a sötétség, a drót remeg a lábam alatt,
kacag a lelátó, a menedzserek zsebe dagad.
A csodára várnak, ám előtte én jövök,
de a fenevad szemébe senki sem röhög"

(via)

Kusza Szem jobbkéz még kívül toporog az MNB küszöbén ma reggel, de biztos ami fix, a hangulatjavító nyaktilót jókor időben, még pénteken betolatta az udvarra, jelezvén az értetleneknek: Innentől ő maga élet halál ura, a kéz amit nyalni kell vagy vesztőhelyre küld. Remélem a bevonulása megfelelően tündérmeseszerűre lesz komponálva, mittom fehér paripán vonulva és csujogató békemenet által kísérve, egyik kezében Simor levágott fejével, a másikban a hadizsákmányt jelentő kasszakulccsal. 

Végül is semmi meglepő nincs abban, ha a jobbkéz lemásolja A Fejben meglévő mintát, és amit az csinál az országgal nagyban, emez megteszi a jegybankban kicsiben. Nincs lacafaca, Migyurink a tejhatalmat akarja és punktum. Ő maga lesz a munkafelvételis, a bérügyes, de talán a portás, udvaros, takarító és a biztonsági őr is. Senki semmit nem írhat alá, nem intézkedhet, az alelnököknek kéredzkedni kell az EKB rendezvényeire is a frissen kinevezett, minisztériumból honosított főigazgató Wiedermann Helgától. Jegyezzük meg a nevet, sokat fogjuk hallani a következő 6 évben. 

Addig normálisnak is számítana a dolog, hogy az új jegybankelnök viszi a saját stábját, és a régiek egy részének megköszöni a részvételt. Ami aggasztó az az, hogy a Fidesz kinyírta már a közgazdászok egy részét, a többiekkel nem áll szóba, így érdemi munkát végezni tudó mozgatható gazdasági szakembergárdája gyakorlatilag nincs. Magyarul nem azzal van a fő baj, hogy Matolcsy emberei, hanem, hogy például Cséfalvay Zoltán NGM stratégiai államtitkár nem közgazdász, hanem történelem-földrajz szakos tanár. Aki a nagy büdösben faszául és kizökkenthetetlenül felmondja a tündérmesét bemagolás után, de azért a jegybank ettől talán valamivel nagyobb szakértelmet igényelne. Ha a kirúgottak helyére ez a szakmai színvonal kerül, akkor az Úristen képében tetszelgő kretént rettegni fogják és a kezét is bizonnyal megnyalják a vazallusok, de a szakmai munka helyét kitöltik majd az értetlen ábrázatok és idióta magyarázatok, ahogy azt a Gyuri irányítása alatt a Nemzetgazdasági Minihisztériumtól is tapasztaltuk. Arról nem beszélve, hogy ha nagyon felügyelet nélkül hagyják a félkegyelműt, akkor az képes rajzolni hóttkomolyan olyan csuda grafikonokat okostanulmányba, hogy zokogva röhög rajta a komplett közgazdász szakma. 

Ezen kívül ez a központosítás minden, csak nem a munka hatékony megosztása és a munkaerő eredménycentrikus felhasználása. Akinek ki van adva, hogy munkaidőben ne gondolkozzon, ne tegyen önállóan semmit, a részfeladatait is hagyassa jóvá a kápóval mielőtt bármihez hozzáfog, az pont bele fog szarni az egésznek a közepébe. Mert így jár a legjobban, saját magára nézve ez a mentalitás jár a legkevesebb kockázattal. Beleszarás közben nem tud hibázni, nem fordul elő véletlenül sem, hogy Helga naccságával nem engedélyeztet valamit mert az éppen kávézik, cserébe tuti biztosan elkerüli a rögtönítélő Matolcsy Vésztörvényszéket és a kollégái vérétől iszamos nyaktilót az udvaron. 

Nem cuki? 

Miközben a Kusza Szemet váltó Varga már vasárnap arról beszélt, hogy "a gazdaságpolitika irányai, céljai nem, az eszközei azonban változhatnak", szükségesnek nevezve a normálisan működő bankrendszert és a kiszámíthatóságot   - vagyis elkezdte szépen lassan már a hétvégén kikukázni a matolcsyzmust, azt a  félkegyelmű most a jegybankba honosítja befelé. Az jutott eszembe, hogy a Fényességes Győzelem után rögtön megindított kiheréljük Simort hadjárat idején a Wall Street Journalban megjelent karikatúrát vajon mennyi idő múlva fogják újrarajzolni a napi állásnak megfelelő tartalmúra? 

Azért ez a nagyszerű ember még utolsó miniszterként eltöltött pillanataiban tett róla, hogy utódjának első munkanapján a szopórollerezés jusson eszébe a lehetőleg minden másodpercben. A legfrissebb Matolcsy-saláta adótörvényeket látva két dolog biztos, Vargának kicsit napolni kell még a kiszámíthatóságról szőtt álmait, és az Orbán-Kusza Szem kettős valamiféle szimbiózisban él. Kíváncsi lennék kettejük közül melyik a domináns fél, melyik örökíti a másikra ezt az utánam csak a betonba öntött szarhalom maradhat, változás az ne legyen(!) dolgot, ami a mostani Matolcsy salátából éppen úgy visszaköszön, mint az alaptörvénybe betonozott - majd kitolt és elhalasztott, szopjon vele más - adósságplafonból. Bár, ha jobban belegondolunk tulajdonképpen mindegy. A normális működéshez így is, úgy is valami kisebb csoda kéne, eszközváltásnak eladni próbált irányváltással, újragondolt stratégiával, a gazdasági növekedés beindításával, növelés helyett az infláció csökkentésével. Ugyanis ebben a szereposztásban már édeskevés lesz, ha a Nemzeti Porondmester úr után kibattyog a porond közepére a csörgősipkás zenebohóc, letolja a gatyáját és farpofái közül recsegősen trombitálja:

- Tráráráráráráááááá! Matolcsy cirkusz, világszám!