Kedves alattvalóim, adófizetőim, nertársak és nertársnők, barátaim, Varánusz olvasók és Bajnai Gordon!
Küzdelmes és nehéz, mégis dicsőséges év áll mögöttünk. Tündérmesék, piros seggpöttyök, pávatáncok, rögtönzések sora kísért minket utunkon, mégis győztünk. Nem azért állok itt most előre ejtett vállakkal, mert megrogytam az év súlya alatt, hanem mert ha kitolom a potrohom megint kiröhögtök. Ebből az apropóból be is jelenteném, hogy jövőre ágazati különadót vetünk ki minden inggyártóra, akinek termékén keresztül kitüremkedhet a behízástól kifordult köldökcsonk.
Na, de térjünk a lényegre. 2012 az elrugaszkodás éve volt. Álltunk a 2011 év végén felhalmozott bóvli minősítésekből emelt trambulinon és elrugaszkodtunk. Lebegtünk ég és föld között, bámultuk a magasból a földoligarcháink között felparcellázott Magyar Földet, beszívtuk a felcsúti juhász alól kilopott és szétterített trágya átható életszagát, hallgattuk a nép sóhaját ahogy ismételgették: szupermen, vazze, pocakos, kancsi, de a kőművesdekoltásból kivillanó összetartozás pötty alapján a miénk!
Jó, a landolás sikerülhetett volna elegánsabban is, mert fejjel a recesszióba állva kalimpálni nem túl felemelő érzés, de ezt a tuggyukkiknek köszönhetjük. Voltunk már világméretű összeesküvés áldozatai máskor is, nekünk ez mondhatni napi rutin. Ám habonyárpi szuperfegyverét, az egész oldalas sajtóhirdetéseket bevetve visszavágtunk, mert minekünk nem kell senki pénze mindaddig, amíg az aranytartaléknak az utolsó petákig a seggére nem vertünk. Lárifári - mondtuk, hogy Gyurcsány is megértse, öregecskedő ortodox gazdaságpolitikát végleg az unortodoxra cseréltük, rommá adóztattuk a sárga csekket, tranzakciókat, mobil percdíjat és minden mást ami Kusza Szemben fölmerült, mert oszkópéter a wizerbe mitkeres.
Örömmel jelentem, hogy a törvényhozás idén is rekordot döntött. 225 törvényt szavaztunk meg, a 133 ellenzéki javaslatból meg egyet sem. Nem is értem hogy képzelték, hogy javaslatokkal belezavarnak a nerbe. Igazán felfoghatnák már, hogy az elvárt konstruktív magatartás a csöndben szotyizás, és nem a törvényjavaslatok elutasíttatásával időhúzás. Nem könnyítik meg az életünket és a haladást, ezért Morcos Bajusz házmester urat új karantén normaszöveg megalkotására kértem fel, jöjjön a molinókauszt.
Idén igyekeztünk nekifogni a felsőoktatás átalakításának, és bevezettünk a nemtandíjat. Könnyen belátható, ha egy országban kamu doktorival egy káder köztársasági elnök lehet, és a kereszténység lándzsájának magyarázkodnia kell a Jagger sátános kopipésztje miatt, a Lasztovicza gyerek ügyéről nem is beszélve, ott bizony komoly bajok vannak. A társadalom - és a frakció - határozott igénye, hogy a jövő nemzedéke megfizessen mindenért, ha a helyünkre pályázik.
Megalkottuk az új választási eljárási törvény, a sorban állva szavazati jog kunyerálással kiszélesítettük a demokráciát. Az új év meglepetése lesz, hogy az Alkotmánybíróság értékeli-e megfelelően a szándékunkat, vagy kénytelenek leszünk az alaptörvénybe beletaposni valahogy. A 2013-as év Nemzeti Játéka lesz megkeresni, melyik saláta törvénybe dugjuk el majd a kiegészítést, miszerint ha a regisztrációs ív éle mind a négy oldalon nincs aláírva, és a feliratkozó nem tud az egy perces limitidő alatt szentkoronát hajtogatni belőle, akkor a regisztráció érvénytelen. Aki elsőként megtalálja ez nyer egy ingyenes Kubatov Gábor látogatást, és a szemfülessége jutalmául saját kézzel írhatja be magát az adatbázisba, és maga választhatja meg a neve mellett szereplő jelecskét is.
De hagyjuk a nagyszerű múltat, tekintetünket vessük a jövőre! 2013 a feltápászkodás éve lesz, megrázzuk magunkat és növekedésbe kezdünk. Majdcsak, valahogy. Elfelejtjük és magunk mögött hagyjuk a sok nehézséget a már be nem tartható ígéretekkel - pl ügynöklista - együtt, és meglátjuk az MNB tartalék mekkora osztogatásra lesz elég. Most toljuk sütőbe az újévi malacot, - akinek nem jutott az próbálkozzon meg a Blahán, hátha kint lesznek a krisnások - fröcsögjön a bólé, szóljon a papírtrombita, öltsünk testhezálló jelmezt, és kiáltsuk egyszerre:
- Jövőre veletek ugyanitt, magyarok!
Csókpuszi, Viktor!
