Kedves naplóm!

A büdös picsába. Abba. 

Itt majdnem be is fejeztem, mert olyan nehezen találom a szavakat most, mint egyszeri Meggyes Tamás a perköltségeim árát. Hogy dűlt volna rá a turul szobor ennek a hülyének a fejére. Detélleg. Lassan inkább mennék az orgoványi erdőbe régésznek, mint szervezzem ezt az izét ni. Gyalogoljak Széna tértől egész a Kossuthig, mikor ingatagabb lábakon állok, mint a Matócsnyik rohadt költségvetése? Jóhogy megy a térdcitera, mikor emez a legkisebb aszonta a büdöséknek, monnyanak egy számot és ő teljesíti. Oszt mi van, ha a Barrózó Józsit legyőzi a Lunacek lobbi, oszt aszongyák: öt? Mármint nem ötmilliárdos megszorítás kell még, hanem az ötös számú tagkönyv tulajdonosa fáradjon a vesztőhelyre a kohéziós pénzek feltételeként? 

Ezek most simán eladnak, vazze!!!!

Hogy feláldozta a forradalmat az hagyján. De már a barátokat is? Engem is? Országomat egy számért? Arra nem gondol mit fogok a rohadt molinójára írni? Nem elég, hogy lóg a lóláb kifele a kecskeméti ingyen buszokkal, még ez is? Minden odavan. Minden előkészület hiába. Pedig már a híradósokat kirendeltem Baross térre, mert onnan tutira nem lóg bele a képbe a Milla, pintérsanyi izégyurinál volt leckét venni tömegszámtanból, és minden szerkesztőnek kiadtam, aki a képklónozást kiszúrja és szóváteszi az ki van rúgva. Mert kell a tömeg. Nagyon kell. Szerencsére Keresztes Ildikém angyalom adott kölcsön rácsodálkozó konzervarcot amit végtelenítve lehet majd mutogatni. 

Mert kell a tömeg. Nagyon kell. A tömeglétszám forradalomban nem maradhatunk alul! A Bajnaik, Balaványok, TGM-ek és a gyűlölt Társadalmi Igények nem törhetnek át. No pasaran! No fear! No kecmec!   "Az nem lehet, hogy ész, erő és oly szent akarat hiába sorvadozzanak egy átok súly alatt!" És mégis, mégis letérdelt és kimondta: megteszünk bármit. Értitek? Bármit. Én meg ezt írjam föl a kurva molinóra, és sétáljak vele keresztül a városon? De hát hogy? És főleg minek? Még, ha kikötötte volna, hogy mondjatok egy számot, kivéve az ötöst. Mert az ne mondjátok. De nem, az ötös éppen úgy benne van a rohadt pakliban, mint a hatos, a tizenegyes és huszonhármas is. Mintha neki mindegy lenne, hogy öt, ötszáz vagy ötezer tökegyforma embert tudok egy képre fölszerkeszteni. Mintha a számoknak nem lenne jelentősége. Jó, a költségvetésben nincs, mert a hiányplafont elnapoltuk és negyedévente újra írjuk, de bassza már meg, hát minden az öt körül forog!

- Öt égtáj.

- Öt elem.

- Öt íz.

- Öt szag.

- Öt érzék.

- Öt zsiger.

- Öt testnedv.

- Öt erény.

- És ötös a tagkönyvem.

Hogy a francba nem jutott ennek eszébe még térdeltében is? Mikor a számmisztika szerint legalább öt kezet meg is csókolt. És, mert ez nem elég, Lázár rátromfol, hogy az IMF hitelszerződést még az idén megkötni bölcs dolog lenne? Ezt írjam arra a kurva molinóra a megteszünk bármit mellé? Mikor amott meg személyesen a Társadalmi Igény az ellenpont? 

Kedves naplóm! Neked megsúgom mert bizalmas viszonyban vagyunk: ha lenne kéznél egy hídelem lehet felrúgnám amilyen mérges vagyok! Bár lehet mégsem. Mert Viktor nyelvét a Lajos zsebe vezérli, így vigyáznom kell az egészségemre. Ha megsérülök 2014-ben nem tudom megtenni az egymillió lépést a szlovák határig. Futva pláne.