A Terrorelhárítási Központ és vezetője, Hajdu János lassan de biztosan önmaga paródiájává válik. A szervezet megalakulása óta szálka sokak szemében, és a pénzherdáló Q7 törő, szomszédot lerohanó akcióikkal azóta sem a népszerűségi lista csúcsát ostromolják. Elvileg nem is a népszerűséghajhászás lenne egy ilyen egység feladata, de a közvélemény megbecsülésének kivívása még egy állami pénzen működő szervezetnek sem ártott meg. Ennek módja meg nem feltétlenül az, hogy nyilvánosan tökön rúgjuk magunkat, gyors egymásutánban többször.
A szíriai töketlenkedésük már kommunikációs szinten is megnyerhetetlen dolog. Az áprilisban eltűnt két magyarról semmi hír, a most elrabolt három személy kiszabadításában meg csak a hazaszállító taxis szerepe jutott. Hajdu János éppen Kőszegen polírozta a bohócot mikor jött a hír: se a TEK-nek, se a polgári hírszerzésnek nem sikerült egy radikális polgárőr egyesület tagavatójának valódi helyszínét felderíteni, teljes puccparádéban váltak bohóccá egy kamu címen, ráadásul a Szíriában elveszett magyarok is meglettek különösebb segítség nélkül.
A Jobbik máris egyenruhás bűnözésről beszél, Pintér Sándor szerint egy ekkora malőr teljesen normális és vizsgálatot sem igényel, Hajdu János pedig Nemzeti CsekkNorisznak öltözve csinál akkor hülyét magából a Szíriából hazahozottak sajtótájékoztatóján, hogy azt tanítani fogják elrettentő példaként a jövő rendvédelmi vezetőinek.
Mit keresett a három magyar Szíriában? Végül is kit érdekelt eddig? Nagyjából senkit, mert hülyének lenni alkotmányos jog ezt Simicska óta tudjuk, és különösebben azzal sincs senkinek baja, ha létezik egy szervezet amelyik kihúzza a szarból a pórul járt magyarokat a világ bármelyik részén. Ezzel legalább megszolgálják a rájuk költött milliárdokat, ugorjunk, nincs itt semmi látnivaló. A gond ott kezdődik, ha a hazahozatal tényét igyekszünk nagydobra verni, de a cintányért azért úgy püfölnénk, hogy ez a mi CsekkNoriszunk sajtónyilvánosan odaszól az éppen magyarázkodó embernek: kussolj te marha, úgy nem tudnak kötekedni.
Ettől a pillanattól értékelődik fel a taxiszámla, amivel ezek az emberek hazajöttek, és válik érdekessé a kérdés: három egykori rendvédelmi dolgozó mit is keresett a polgárháborús Szíriában egészen pontosan? Mi az amit ennyire titkolni kell, hogy a terrorelhárítás dandártábornoka inkább hülyét csinál magából, mint, hogy egy nem tervezett szó elhagyja azt a magyarázkodó szájat? Az érdekességek sorát fokozza, hogy azóta Martonyi János szerint köszönetet kell mondani a szír ellenzéknek, mert "talán annak ellenére, hogy ezek az emberek a másik oldalon folytattak szakértői tevékenységet" lehetővé tették a kiszabadulásukat, és a sajtótájékoztatón Hajdu által lepisszegett ember családja rávágta a kiskaput az immár teljes joggal érdeklődő hvg.hu újságírójára.
Ezzel ez a csata kommunikációs szinten is elveszett. A szabadulás tényéből kinyerni kívánt politikai haszonszerzés visszanyalt, Hajdu jóvoltából már elég nehéz lesz elsikálni ezt a dolgot érdemi magyarázat nélkül. Ugyanis innentől nem elsősorban Szíriának kell megmagyarázni mit keresett ott a három magyar, hanem a hazai közvéleménynek, hogy miért hazudoztok már megint, nekünk, arcba, közpénzen.