Az ellenzék még mindig nem érti Magyarországot. Ezzel az egy mondattal és az alá linkelt vasárnapi hírek összeállításról szóló cikkel le is lehetne tudni ezt az egész ellenzékeskedést. Legalábbis a jelenlegi formáját. Mert az van, kedves idióták, hogy ha ti ezt tényleg ennyire nem vágjátok, akkor kár belétek az energia. Felesleges nektek forgatókönyvet írni Hogyan verjük meg Orbánt címmel, és felesleges elmagyarázni miért rosszak a rá adott reakcióitok. Falra hányni a borsót könnyebb, és még annak is több értelme van.
A Haza és Haladás tanulmánya nem szentírás, nem választási Biblia, de hogy alaposan kidolgozott és megindokolt valami az biztos. Két dolog a laikus számára is kiderül belőle:
1: Kurva nehéz dolgotok lesz.
2: Együtt, valami összefogás féle mentén van a sok apró sansz mellett a legnagyobb esélyetek.
Erre mi az első amit kizártok? Úgy van. Ami az ellenzéki lakossági fórumok stabil második kérdése, aminek hogyanjáról a közéleti blogok politikailag aktív közönsége a legtöbb parttalan vitát folytatja: az összefogást.
Az LMP-től Karácsony Gergely hümmögött egy sort, széles szavazótábor jó lenne, de összefogni az olyan izé, mert "az LMP januári kongresszusán elfogadott elvek értelmében az MSZP-vel és a Demokratikus Koalícióval nem óhajtanak együttműködni." Ezzel éppen csak annyi a probléma, hogy Jávor három hete a Népszabadságnak adott interjúban még ezt mondta a partnerség kérdéséről:
"Az MSZP-vel már sokkal több dolog, bizonyos alapvető értékek elfogadása, közös ügyek képviselete köt össze minket.(....) Az a kérdés, hogy az MSZP hogyan változik 2014-ig. Egy olyan MSZP-vel, amely a 2010 előtti állapotokhoz való visszatérést ajánlja, nem lehet együttműködni. Látom, hogy a szocialistáknál jelentős változások mentek végbe. Legutóbb Kunhalmi Ágnes nyilatkozott épp a Népszabadság oldalán egy interjúban arról, hogy a szocialista tábor viszonyulásában is változások kellenek a két párt közeledéséhez. Megjelentek új szereplők az MSZP-ben, akik sokkal inkább értik, hogy az LMP miről szól és mik a célkitűzései, akiknek a 2010 előtti időszakhoz nincsenek kötődései, nincs közük az akkori korrupcióhoz. Vannak tehát változások, és ezek befolyásolhatják a szocialistákhoz való viszonyulásunkat. Hogy ezek a változások azonban milyen mélységűek lesznek, még kérdéses. Látok azért aggasztó jeleket, például az MSZP pártpénztárnokának családi érdekeltségei összeérnek Nyerges Zsolt érdekeltségeivel. Én nem tudnék nyugodtan aludni, ha egy olyan politikai erővel lennék összekötve, amely a színfalak mögött kapcsolatban áll azzal az oligarchakörrel, amely ellen egyébként a legádázabb harcot folytatjuk."
Ez ugye nem teljesen ugyanaz, mint amit Karácsony mondott most. Egyrészt örvendek, hogy Jávor megtalálta tökét a gatyában és a frakcióvezető kérdés megoldódni látszik, másrészt viszont jó lenne eldönteni végre mit is akartok pontosan. Már úgy értem a választható jelölt nélküli pólusképzésen kívül. Mert ettől a háromhetente mást gondolok, mást mondok dologtól minden jobb. Ha megvan, akkor mondjátok el mindenkinek, beszéljetek egyformát, vagy ha ez sem megy, akkor legyen egy darab beszélő fej aki nyilatkozik. Mert ez így röhej, nem is kicsit.
Ettől függetlenül azt gondolom, a Jávor interjúban elhangzott a jó irány. A partnerség nem eleve kizárása, hanem a lehetőség fenntartása az ehhez szükséges feltételek egyértelmű megfogalmazásával.
A 4K, a Milla és a Szolidaritás képezné a pólust az LMP-vel, a szocik meg akkora ünneplésbe kezdtek, mintha egyenesen a győzelmüket mutatta volna ki a tanulmány. Mesterházy kihúzta magát és kijelentette: fog ez menni nekik egyedül is.
Igaz, hogy az MSZP a 2010-es vereség óta jottányit nem erősödött, szimpatizánsa nem lett több, ráadásul a DK csapat is kivált belőlük, de ollé meg csuhajla. Az világos, hogy a választási matekot nem értettétek, ezért idézek nektek valami olvasmányosabbat Mihancsik Zsófiától:
"Ezt a választási együttműködést ma, szerintem, nem elsősorban az LMP érthető idegenkedése az MSZP-től (és érthetetlen idegenkedése a DK-tól), nem elsősorban a „civilek” ostoba párt- és politikaellenessége teszi lehetetlenné, hanem az MSZP gőgje és hatalomvágya. Az ilyen üzenetek, mint az, amelyet az elején idéztem („ha az MSZP kormányra kerül…”), ugyanis semmi másról nem szólnak, mint arról, hogy MSZP szerint a többi demokratikus párt nincs tárgyalási pozícióban. Vagy elfogadja az MSZP primátusát, és aláveti magát a szocialisták akaratának, engedi „belegyömöszölni magát az MSZP… mellényzsebébe”, vagy megsemmisül. Ha behódol, cserébe kaphat majd morzsákat a hatalomból, vagy besegíthet a szocialistáknak a Fidesz legyőzésébe – ki-ki ambíciója szerint.
Hát nem erről szól az élet. És ha ezt a szocialisták nem értik, nem látják, ők a legalkalmatlanabbak arra, hogy megint őket hatalmazzuk fel közös ügyeink intézésére."
Kedves Félbolondok! Ha a baloldal megmondói is ezzel szembesítenek immár benneteket, akkor nem kéne elgondolkodni azon, hogy a mostani politikátoknak és a semmire önbizalmatoknak annyi értelme van, mint kandisznón a mellbimbónak?
