Ez a pillanat is eljött Feleim: az első kifaroló nerfecskéket már láthattuk a napokban. A földpályázat nem rossz biznisz, mutyizva pláne nem az, de mégis akadnak, akiknek ennyit nem ér az egész. Mert az amit fizetni kell érte nem merül ki a bérleti díjban, hanem rombolja a renomét, és az arcbőrre és káros hatással van a sok gazdanyál, amit be kell vállalni érte. A balatonvilágosi Szedlákék inkább továbbra sem gazdálkodnak, ahogy eddig sem tették, mert a földről lemondással kisebb arcvesztéssel és kevesebb kellemetlenséggel megúszhatják az ügyet.
Érdekesebb ennél, hogy Ifj. Szentgyörgyvölgyi Pétert munkáltatója kérte, adja vissza az elnyert földet. Ez a munkáltató Rogán Antal V. kerületi polgármester, a Fidesz frakcióvezetője. Ő kérte, és Szentgyörgyvölgyi eleget is tett a kérésnek. Ezek szerint az már Rogánnak is végtelenül kínos lett volna, ha a Belváros-Lipótváros Városüzemeltető Kft. ügyvezetőjét azzal baszogatta volna a közvélemény, hogy a fővárosban élő - bár Bakonybélen lakcímmel rendelkező - Szentgyörgyvölgyi hányszor 20 kilométerre tartózkodik hétköznapjaiban a művelésre elnyert 30 hektártól. Úgyhogy nem sokat vacakolt, különösebb indoklás és kibúvási lehetőség nélkül visszadobatta alkalmazottjával a nyertes pályázatot.
Lehetnénk meglepődve ezen, én mégsem vagyok. El kellett jönnie annak az időnek, amikor a Fideszen belül is elkezdik felismerni, hogy a földmutyiba bizony belebuktak. Ángyán tanulmánya óta tudjuk, hogy Fazekas Sándor miniszter, Budai Gyula elszámoltatás kormánybiztos és államtitkár, Tállai András államtitkár és Mengyi Roland borsod megyei közgyűléselnök tudtával történt ami történt. Azóta az összes szakmai fórumon lángolnak az indulatok, elég csak az agroinform vagy a kiélegyenaföld oldalaira ránézni, a gazdák üzenetét dekódolni nem túl bonyolult. 
Innentől kíváncsi csak arra vagyok, hogy a fideszes fapofára húzott vastagbőr mikor kezd végleg kirepedni. Mert az első fecskék ellenére többen vannak - egyelőre - a Győrffy Balázsok, akik fideszes honatya és Magosz alelnökként nyertek földet a földművelésre alkalmatlan egészségi állapotban lévő papa nevén, és akik ezzel az ábrázattal kiállnak védeni a védhetetlen ilyen mondatokkal:
„A földpályázatok kapcsán megint előjött az oligarcházás. Ezt visszautasítjuk, szeretnénk, ha ezzel az 50-es, 60-as éveket idéző kommunikációval felhagynának”
Aranyapa! Az, hogy ti mit szeretnétek kurvára nem érdekel ám senkit addig, amíg Magyarországon a szabályos és tisztességes földpályázat olyan, mint az unikornis pénisz: a mese szerint létezik, de még a mesében sem látta soha senki. Amíg Veszprém megyében is úgy játsszátok ezt, hogy a kormányhivatal vezetőjének a felesége, a Szedlák felesége, a te édesapád a földpályázatok nyertesei, vagyis politikai kapcsolatrendszeretek felhasználásával egymásközt mutyizzátok el, addig annak is örülni kell, hogy a helyi gazdák még nem akasztottak igát a nyakatokba, és nem szántották ki veletek a Sólyi erdőt.
Érdekelne még, hogy eljön-e az a pillanat is, mikor Mengyi Roland képviselő úr szólítja föl liblingjét, Kanyok Attila kampányfőnököt, amikor Tállai államtitkár úr szól a Mariano Kft-nek, a Hagyaczki, a Demeter nevű haveroknak, hogy nagyon beégtünk gyerekek, 80 ezres törzstőkés, nullás mérlegű bétével 400 hektárt behúzni kurva gáz, adjátok szépen vissza. Mert Mészáros Lőrincnek és Nyerges Zsoltnak szólni nem fog ilyet senki, az ziher. De azért derüljön ki hol a határ: megelégszetek a kishalak kifarolásával, de 10-30 hektár helyett 3-400-al vagy még többel mutyizni már olyan dolog, amiért a politikai hullává válás sem drága?
