Mindig jókat röhögök a pártok spindoktorainak kétségbeesett baklövésein. Időnként olyan érzése van az embernek, hogy mikor nem jön semmi ihlet, akkor jó alaposan be agancsos kóláznak - mert töményet munkaidőben nem lehet - és így születnek az olyan remekek, mint a legfrissebb hogyan ájuljunk el Vona Gábortól faszbúk kampány.
A PR egyensúlyban tartása fontos. Ha egy adott időszakban sok olyan történik, amire a közvélemény harsány náczikok ezek és semmi több kiabálással reagál, ráadásul az Endrésik-Szegedi tagszervezet balhéval lassan a szocik vasi Tóth Csabázását is alulmúlják, akkor kell valami. Valami, ami hat, amit mutogatni lehet, és ami nem egy összefestett köztéri szobor. Na ilyenkor néz úgy ki egy radikális jobboldali politikus faszbúk profilja, ahogy a Vona Gáboré most. A nagyszerű ember őzikét simogat - és az hagyja neki, tehát rossz ember nem lehet - a Benedek gyerkőc roma kisfiúval játszik az oviban, és bizonnyal további csodák is várhatóak a napokban.
A cuki állat, aranyos gyerek klisé tehát ellőve, lehet tippelni mi lesz a következő a sorban:
1: Vona Gábor szívén viseli a nyugdíjasok sorsát, ezért érintéssel és a Kurultájon tanult titkos, ősi magyar technikával föltámasztja Magdi anyust. 
2: Közismert, hogy Vona Gábor génkészletében hordozza magában héroszi gént, azért amikor a forráshiányos hármas metróban újabb tűz üt ki, akkor személyesen menti kifelé a bent rekedt embereket: 
3: Lassan olyan szép lesz minden, mint a mesében, ezért szerepet vállal a Hófehérke jobbikos feldolgozásában, hogy a szimpatizáns szülők matiné helyett youtube videóval szórakoztathassák az éppen nem a játszótéren roma gyerekekkel homokozó csemetéiket szombat délelőtt. 
A náczi helyett ember arcú Jobbik mutatásának szándéka egyébként nem újkeletű. Még 2011-ben kidolgoztak egy stratégiát például az internetes jelenlétre. Tanulságos 15 oldal, olvasásra ajánlom mindenkinek, katt ide érte. Szájbarágós részletességgel leírják mire jó a faszbúkozás, twitterezés, mit és hogyan blogoljon aki akar, hol és hogyan kommenteljenek, hol fórumozzanak, értékeljenek videókat és satöbbi.
Az olyan kívánalmakat, miszerint "próbáljuk meg kulturáltan és lényegre törően felhívni a figyelmet a csúsztatásokra, (...) a blogok kommentálása közben figyeljünk a jó helyesírásra, a mondatszerkesztésre, hogy az olvasókban jó benyomást keltsünk." - még valahol támogatni is tudom. Csak furcsának találom, hogy mennyire nem lett ebből semmi. Az átlagos jobbikos kommentelő képtelen kitörni a zsidócigányrohattlibsi szentháromságból, szerintük ez érv, példát hozni és gazdasági-közéleti vitába bonyolódni képtelenek. Aki esetleg mégsem ilyen - mint a mi házi jobbikos Gábriel angyalunk, azt egy másodperc alatt lezsidózzák a többiek. Pedig, ha elolvassuk amit várnának a szimpatizánsoktól, azoknak éppen olyannak kéne lenniük, mint Gábriel. Igen, arra gondolok, hogy többnyire emberi a hang, és a sok kopipészt mellett önálló vélemény, és ami talán a legfontosabb: a miénk megismerésére irányuló igény is akad.
Tudom, hogy egy liberálistól nem kell tanács, és lehetőleg dögöljek meg, és/vagy költözzek Izraelbe, esetleg költözés közben dögöljek meg, az lenne a legjobb, de azért azt csak elmondom, hogy emberarcú nem az őzikét kínvigyorral simogató Vona Gábor pártvezértől lesz a Jobbik, hanem a pártbeszéd mellett párbeszédre is kész, emberi nyelvet beszélő és elfogadható modorú közkatona Gábrielektől. Utóbbit sokszor unjuk, mégis emberszámba vesszük, meghallgatjuk a véleményét, időnként azt is elolvassuk amit belinkel. Előbbin meg röhögünk. Nagyon. Csak szólok.
){kind=link}
