Viktor, Viktor, minek jársz te ide? - tehetik fel a kérdést immár hagyományosan minden januárban az Európa Parlamenti képviselők Kedves Vezetőnknek. Tavaly a médiatörvény, idén a három kötelezettségszegési eljárás alá vont (jegybank, adatvédelem, bírói nyugdíjazás) törvény miatt volt fellépése Viktornak Európa legnagyobb cirkuszi porondján. Ám mégis volt egy lényeges különbség: amíg tavaly elvekről szólt a cirkusz, addig idén jobbára a pénzről. Talán ezért hatott szexipari idénymunkásnak, aki a politikai táborok törésvonalára állított pódiumon pörgött a rúd körül, és mosolygott hol erre, hol arra - levetkőzök nektek ha kéritek, az ájrót meg csak dugjátok a gatyakorcba a szám végén.
A közvetítést nézve nehéz lett volna nem észrevenni, hogy kizárólag a pénzről, csakis arról és a világon semmi másról nem szól ez a dolog. Az is észrevehető volt, hogy a gondosan előmelegített takonypürére hajszál esett. Kedves Vezetőnk úgy gondolta, hogy a Barrosónak írt levélben és a Bildnek adott interjúban megfogalmazott: mi aztán mindenben állunk rendelkezésre, detélleg, istibizi és vérkomolyan - mantrával a maga részéről elrendezte a dolgot. Innentől lehet támogatni a hitelkérelmünket, átgondolni és elfelejteni a forrásmegvonásról szőtt álmokat, a többi - a pontos módosítások szövegének megfogalmazása és átírása - már a bürokratákra tartozik. Úgy vélte ezzel kihúzott valami méregfogat, a képviselők majd el lesznek a fog üres helyének bámulásával, és neki talán színpadra se kell állni, és kicsit sem kell riszálni.

Aztán ez eléggé másképp lett. Józsi Mánuel Barrózót nem különösebben hatotta meg ez a késő gesztus. Vitaindító beszédében szétfoszlatta az álmot, hogy meg lehet úszni tánc nélkül, és amíg Viktor bemelegített addig elmondta az összes rosszallását, ami kétséget nem hagyott: a békés felszólítgatások ideje lejárt, az Unió teljes szigorával fog föllépni a szájtépések után.Aztán innentől az történt ami ilyenkor szokott: bemelegítésnek Viktor mondta a semmit, majd a törésvonal két oldaláról szónokolók eljátszották a fülüknek kedves zeneszámokat: a baloldaliak, liberálisok, zöldek a fejére olvastak mindent alkotmányos jogoktól elveken és értékeken keresztül a leporolt médiatörvényig, a jobboldaliak meg a Néppárti frakcióval fenntartásokkal, a széljobberekkel fenntartások nélkül védték Vezetőnket. Csak Viktor unta magát, de nagyon. Látszott rajta mennyire szarik az egészre, és mennyire nem érdekli a háromórásra duzzadt cirkusz. Ő fejben már lejátszotta ezt mielőtt a Barroso levelet megírta, innentől csak az idő mielőbbi múlása és a hazaút volt a cél. Hagyják őt békén ilyen marhaságokkal, különösen olyankor ne zavarják mikor euró jelek peregnek a szeme előtt. De ezzel együtt is sikerült elérnie, hogy a Nagy Baloldali Összeesküvés mondóka szavatossága lejárjon: a jobboldalon úgy Gyurcsányoztak ha kellett, ha nem, hogy a csurkapista meg a vonagábor ártatlan szemekkel pislogó hatéves lehet hozzájuk képest a templomi kórusban. Nyilván maguktól jutott eszükbe, és senki nem írta le nekik a szájukból kieső, itthon unásig hallgatott paneleket. Igen, én hiszek a csodában, a Mikulásban és a Húsvéti Nyúlban is.
Viktor a vita két valóban említést érő eseményére sem kapta fel a fejét. Pedig nem mindennapos dolog, hogy egy hazai szocialista képviselő, Tabajdi Csaba intse a többieket: Viktorunk nem a Puszta Putyinja, a méltóság őt is megilleti. A másik ügy sokkal röhejesebb volt ennél. A vita hevében előkerült Szájer Józsefné Handó Tünde neve és beosztása, mire az erkölcs keserves arcú szobra, Áder János kezdte követelni az éppen felszólaló Ulrike Lunacektől, hogy azonnal kérjen bocsánatot a diszkriminációért minden nő nevében. Lunacek azonban védett és visszaszúrt, mint SkiccPali fénykorában, majd közölte: a feltételezést is visszautasítják és akkor is tiltakoznának, ha Szájer egy férfival élne együtt.

Huppsz, ez öv alá ment, vagy hogy mondják vívónyelven, hogy tökön szúrtak valakit?

A vita utáni sajtótájékoztatón Viktor félszívvel lelkendezett egy sort, de a tanulság akkor is velünk maradt: Európában a megítélésünk a borzalmas, minden létező szigorra számíthatunk, a csendes barátkozást innentől ki kell érdemelni. Orbán ha ezen az úton halad akkor csak az euroszkeptikusok maroknyi táborára számíthat, ha támogatásról van szó, mert a Néppárt is érzékeltette, bár a hisztériának elejét vennék, a beígért változtatásokra számítanak. Ha valamit, akkor azt észre kéne venni: ők sem cserélik el a te barátságodat az európai eszmékért, kedves Viktor!