Apró pánik, néhány enyhe szélütés, lábon kihordott agyvérzések és a szokásos mittudomén tökölés: ez ma az LMP. Schiffer András frakcióvezérségről lemondása szerintem zavart okozott az erőben, most meg toporognak, mint az egyszeri ember aki körbeszarta a szobát, és egy lábon táncol, hogy véletlenül bele ne lépjen. A lemondást követően volt ígéret, hétfőn lesz közlemény és majd megmondják a tutit. Addig eldöntik mi legyen, merre tovább, ki és hogyan pótolja Schiffer Andrást, merre zakatol az ökovonat. De egy bázisdemokrata pártnál nem megy az ilyen ripsz ropsz, a tegnapi információk szerint még mindig csak az Úrjézus segíjjél, most micsinájjunk sóhajtozásnál tartanak, és a megüresedett posztért sincs az az öldöklő küzdelem.

Pedig az elmúlt hetekben már úgy nézett ki, hogy az arctalan és szinte hangtalan párt magára talál egy kicsit. A leláncolós dzsembori és az operaházi tüntetésen nyomott performanszból az látszott, hogy megtalálták azt a valamit amire én személy szerint másfél éve várok. 2010 tavaszán sem volt titok, hogy az LMP-re szavaztam, és ebben a döntésben legnagyobb szerepe az akkor még a párt sorait erősítő Ivády Gábornak, és az itt kommentelő aktivistáknak volt. Ivády egyrészt volt bátor helybe jönni a pofonért ha kritizáltam, másrészt őt tartottam a közélet akkori legjobb gegmenjének. Meggyőződésem volt, hogy ártani nem fog egy új párt megjelenése a közéletnek, így kaptak bizalmat. Másfél év után ott tartunk, hogy a helyi erők azt teszik amit az önkormányzati kampányban ígértek - akkor is, ha Várnai időnként megissza a levét - de a párt egésze a választó szemével inkább kritikára, mint dicséretre ad okot.

Két dolog nem volt az elmúlt másfél évben: fiatalos lendület meg értékelhető politikai geg. Helyette a bénázást is sikerült elbénázni, a plázastoppal a Fidesz szándékainak megágyazni, a legkedvencebb magyar üzletláncot helyzetbe hozni, a II. kerületben a hitelességet erodálni. Most meg ott toporogtok az összefogni, vagy nem összefogni, ez itt a kérdés dilemma közepén tanácstalanul, mint kezdő örömlány nyári vihar idején. A sorban álló fizető vendégek közül az egyik öregecskedő, a másik meg nagy elkúró hírében áll, én mégsem értem miért kell olyan riadtan pislogni, mint kezdő ministránsnak a gyakorló cukros bácsira.
Értem, persze, van ez a társadalmi és politikai nyomás az összefogásra a Patás ellen, amire hivatkozva lehet a megszeppent legkisebb fiút játszani, de minek? Mikor el lehetne jutni a felismerésig: elsősorban az ő érdekük, hogy egy összefogással valamilyen formában elfogadhatóvá tegyék magukat. Éppen ezért - most nagyon figyeljetek, hihetetlenül radikálisat és újszerűt fogok mondani - ti diktálhatjátok az összefogáshoz nélkülözhetetlen feltételeket. Ha kihevertétek az újszerűség sokkját mondok példát:

Itt Zuglóban kiderült, hogy időközin lett volna értelme az összefogásnak és az esetleges közös jelöltnek. Ezt maga a Főgonosz is kiszámolta, kesergett is egyet rajta a faszbúkján, ti meg a következő alkalommal sem éltetek a kínálkozó lehetőséggel: mindannyian tudjuk kik voltak az előző ciklusban azok, akik 500 milliós tanácsadói szerződésekkel pernahajderkodtak a kerületben. Lehetett volna az összefogás feltételéül szabni, őket vigyék a szocik ahová tetszik, mert addig nincs miről beszélni. Szerintetek mit tettek volna meg azért, hogy Papcsák Pártökle Ferencnek és a Fidesznek borsot törjenek az orra alá? Nagyjából bármit.

Pánikolás és egymással marakodás helyett lehetne ezen a vonalon nyomulni országosan is, szabad feltételül szabni például, hogy Gréczy Zsoltnak minden blogposzt írása előtt legyen kötelező a hűtőfürdő.  A feltétel nélküli amnesztia amire Gyurcsány és a szocik most játszanak szerintem sem jó ötlet. Ha a jelenlegi összetételű baloldal fogna össze, az úgy nézne ki, mintha a képregényhősök letepernék a Jótündért, istenesen megbecstelenítenék a szerencsétlent, és a megfogant utódból valami borzalmasan röhejes hibrid születne, ami minden szülőjétől örökölt valami előnytelen tulajdonságot.
Azt én is sajnálnám, ha Schiffer András teljesen inaktívvá válna, de ha már lemondott akkor kihasználhatnátok az alkalmat egy beszélni tudó, karizmát legalább nyomokban tartalmazó frakcióvezető/szószóló/tüntetésen felszólaló személy keresésére. Höhö, nem, Karácsony Gergely sem alkalmas. Kell valaki, akit negyedóráig hallgatva sincs olyan érzése az embernek, hogy megtámadta az álommanó horda. Az sem lenne baj, ha a párt reakcióideje végre felülmúlná egy idősek otthona reumatológiájáét. Ma kötelezettségszegési eljárás indul ellenünk, holnap Viktor kokiért megy Strasbourgba, a Nemzet Plagizátora elárulja a színigazat - muhaha - melyik búcsúban, hány pálcáért lőtte a doktoriját, ti meg itt piszmogtok, és nincs aki segítsen Viktornak belebukni az egészbe.

Dologra!