Kedves Lacus!

Ezt megcsináltad. Mondhatom. Fasza, és akkor finoman fogalmaztam, nem hallgattam a mögöttem álló Péterre, aki szerint ezt egyenesen elkúrtad. Igen, te. Nézz szembe ezzel, lásd meg mennyire reménytelen helyzetbe hoztad a NER-t, hogy lejárattál engem, Gyurit, Járait, Vargát és a gazdasági szakkör többi előadóját. Pedig. Pedig. Pedig én bíztam benned akkor is, mikor a nyakamba szuszogtál a posztért, mikor olyan közel voltál hozzám, hogy leheletedből kiéreztem az ebédre megevett csülkös pacalt. Nyálpettyeddel a galléromon ráztam veled kezet, hittem a hűségedben, a lojalitásodban. Most meg itt tartunk, te lettél a Nemzetmentés Gerébje.

Hogy jutottunk idáig, Laci?

Megsértődtél, mert levonattam a papírtörlők árát a számvevőszék költségvetéséből? Na de bakker, olyan nyálas a kézcsókod, hogy a kezemre ragadt nyálhabod letakarítását nem bírja el a válságköltségvetés. Ne is haragudj, de ezzel még Szijjártót is felülmúlod, ami nagy szó ebben a szakmában. De hagyjuk a személyeskedést, én nem haragudtam rád ezért. Azt hittem tudod a dolgod, tudod mennyire számítunk rád ezekben a nehéz időkben, és nem kételkedsz az irány helyességében.

Ezt bizonyítottad akkor is, mikor a jó Zsigával kicsináltátok az okvetetlen Simort a Költségvetési Tanácsban, és hazavágtátok a sleppje okoskodását is. Segítő kezet nyújtottál Gyurinak, időt adtál nekünk a túléléshez.
Megtetted amire felesküdtél a NENYI alatt, én boldog voltam, mosolyogtam, hidd csak el, Giró-Szász lerajzolt, megmutattam volna. Mi változott azóta, Laci? Hogy írhattad, hogy a költségvetés egy marék átizzadt molylepkepetét sem ér, hogy a megalapozottságát nem lehet véleményezni, mert mi sem tudjuk ki és hogy a picsába fogja végrehajtani? Nem tudjuk, na és? Ez nem tartozik a nyilvánosságra! Ahogy az sem tartozik senkire, hogy egy darab háttérszámítást nem végeztünk most sem. Mikor pöcsöltünk mi ilyen hülyeségekkel? Ki kényszerít engem, hogy évekre előre megmondjam milyen kötelezettségeket tudunk vállalni? Baszki, azt sem tudjuk a jövő hónapban miből fizetünk ki benneteket, honnan tudjam mi lesz jövőre? Miniszterelnök vagyok, nem gyurcsány kifőzött csontjaiból jövendőt jósoló orákulum! Legalábbis egyelőre.

De téged ez nem ment fel, Laci. Megszegted az esküd, a hátam mögé osontál és tőrt döftél a második bordaközbe, te Brútusz! Ne mentegetőzz! Az sem indok, hogy én köteleztelek a költségvetés véleményezésére a 2011. évi LXVI. törvénnyel! Elfelejtettem, na és? Engem a feledékenységre is kétharmaddal hatalmaztak fel a zemberek! De téged, téged én hatalmaztalak fel, hogy szolgáld rendesen az országmentés szent ügyét! Szarok rá! Nem érdekel a kifogásod, hogy árgus szemek figyelik a tevékenységed, az esetleges jogsértésed és kötelességmulasztásod! Nem érdekel bazmeg, hogy a költségvetési csalást most minősítjük kiemelt bűncselekménynek, és ha gyanúsított leszel miattam akkor se neked, se a tanúidnak nem lesz ügyvédje, hogy az ügyész a neki megfelelő bíróságra viheti az ügyedet! Nem, nem, nem érdekel, számotokra én vagyok a törvény!

Tudja maga, Domokos, mit tett a hitelességünkkel? Tudja, hogy ezzel a mozdulattal végleg beletolta a morális ingoványba leghűségesebb emberemet?
Zsigmond fuldoklik, maga meg igyekszik menteni az irháját? Matolcsy vért izzad minden egyes nap a színes fagolyók tologatásával, aminek most már annyi értelme van, mint kandisznón a mellbimbónak? Tudja maga milyen érzés naponta gazdasági forradalmat vívni a Lukasenkózással szemben? Tudja milyen érzés ragaszkodni egy rögeszméhez foggal körömmel úgy, hogy Chikántól Mellárig mindenki magán röhög? Megmondom, Domokos, olyan, mintha hidrofóbiás tanítana úszni egy csecsemőt szökőár idején!Ha ezt nem látta át akkor takarodjon! MOST! Maga ballibsi gyurcsánybérenc, maga megveszekedett rohatt elmútnyócév! Nem akarom többé a nemzeti együttműködés közelében látni!

Felbomlott! Ja, nem, az az idegrendszerem. Szóval, izé:

Felmondok!