SkiccPali tegnap aláírta a végtörlesztésről szóló törvényt. Nincs ebben semmi meglepő, hisz nem létezik olyan agymenése a kormánynak, ami alá a kézjegye helyett legalább egy halvány kérdőjelet tenne. Engem most is csak a lelkiállapota érdekelne.

Milyen érzés lehet aláírni egy olyan törvényt, ami a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium állásfoglalása szerint is jogellenes? Milyen érzés megfogni a pennát azzal a tudattal, hogy a sógorok elzavarták Matolcsyt a vérbe a mentegetőzésével együtt, hogy az aláírás és végrehajtás után az ország a nemzetközi bíróságon fog kikötni, ahol legnagyobb esélye a bukásnak van? Megremegett vajon a keze? Vagy szilárdan él benne a hit és a bizalom Orbán iránt, a tényeket és következményeiket meg nem éri föl ésszel, és egyetlen határozott és magabiztos mozdulattal kanyarította alá a nevét?

Mit érezhetett az aláírás után? Őszinte eufóriát, mert megint hozzájárult valamivel a nemzetmentéshez? Megvolt az intenzív boldogságérzet? Elképzelte ahogy a tízmilliókat kaszáló képviselők elismerően hátba veregetik a parlament folyosóján, mert elvégezte amit megkívánt a haza, és a ráosztott Nemzeti Tollminátor szerep?
Vagy mégsem olyan egyszerű, mint amilyennek mutatja magát? Arcán a szégyen pírjával jár kel, viaskodik kicsit a lelkiismeretével? De a törlesztés az törlesztés, és a pozícióért meg az azzal járó, életfogytig tartó jólétért és előnyökért be kell vállalni azt az apróságot, hogy az alkotmányosság őre tudottan jogellenes törvényt ír alá, ezzel morális és anyagi kárt okozva az országnak?

Mondd, Pál, milyen érzés elsétálni most a tükör előtt?