Felfokozott hangulatban várta tegnap Orbánisztán népe, hogy Kedves Vezetőjük szóljon hozzájuk a tévén keresztül. Legalább ő mondjon valami biztatót, ha már a szakértők a sajtóban hányni kezdték a földet a matolcsyzmusra. Mert az nem lehet, hogy léket kapott a Nemzeti Együttremélés Rendszerének kereszténydemokratáktól lehorgonyzott mozdonya, hogy nem közelg már a kánaán. Itt valami szörnyű tévedés lesz, -mi az, hogy nulla??? - itt valaki háttal ül a mikrosütőnek mert azt hiszi, a falra vetít álomképet. Szóval gyűjjék a Kedves Vezető, legyen pántlikás retyerutya, repkedjék a dakota adoma, meg legyen koki akkora baszki, hogy Trubadúr Péter nyálazza össze ijedtében a sajgó királyi praclit egy nem fáj puszival, könyékig.
Így várta a nép Viktort, reménnyel telin, aztán meg lófaszt se kaptak. Lehet, hogy a közszolgálati médiában nem maradt egy alkalmas stáb sem azzal a két emberrel, akik képesek lettek volna élőben tudósítani Vezérünk második regnálásának eddigi legfontosabb beszédét? Vagy csak Papp Dani ért volna oda, rá meg azért ilyesmit mégse bíznak az ismerősei se? Történt ahogy történt, a tény az, hogy a leghűségesebb PártHír tévé is csak szőrmentén adagolta Viktort élő egyenes helyett. Ha nincs az Index, akkor bizony az élőadásról lemaradunk, az eseményről - nagyjából - teljes videót is csak az Origón találtam. De ők legalább stílszerűek, a közlendőhöz igazodva befosásra biztatják a gyomorbajosnak látszó Orbánt: ( kattra nagyobb lesz)
A nép meg, az istenadta, a megszokott fotelkuruc helyett egy nehezen beszélő, saját gondolataiban eltévedő vénembert kapott, aki úgy nézett a körülötte rajzó újságírókra, mint busmanok a szánkóra. Pedig nem csak a gazdaság és a hitelesek miatt volt fontos a tegnapi beszéd, Viktor is szintet lépett benne: először beszélt valamiről úgy, hogy csak a szája tudott hazudni, az arca, a testbeszéde, a mimikája, a hanghordozása már nem. Az origó videóját megvagdostam, kiszedtem belőle Orbán gesztusait:
Számotokra mit árul el a sokszor lesütött tekintet, a beszívott száj, az orrvakarás, a grimaszolás, a fújtatás, a szembenéző bizonytalan és erőtlen pillantás? Ezek egy megtört, erőtlen ember akaratlan gesztusai, aki fürdik nyilvános szégyenében. Aki pontosan tudja mekkora pofont adtak a szarnak, és mekkorát fognak kapni ők maguk, ha nekiállnak ősszel megint bestoppolni az eddig 100 milliárdos friss lyukat. Ennek ellenére úgy látszik, Kettes kollégának igaza lesz a napokban írt kommentjében, miszerint az egykulcsos bukásának elismerése Orbán bukása előtt fél órával lesz, leghamarabb. A legcukibb, hogy még mindig a hátra mutogatásba igyekeznének menekülni:
"felkértem a gazdasági minisztert, készítsen jelentést arról, hogyan jutottunk el "a támogatott forinthitelektől a kockázatos devizahitelekig", és nevezze meg, kik ezért a felelősök."
Remélem Szent Jobb időben megtalálja az alapkamat emelésről szorgalmasan gondoskodó, és ezzel a forinthiteleket a devizaalapúval szemben ellehetetlenítő Járai Zsigmondot, és meg is nevezi jó hangosan. Ez szerintem eszébe jutott az Orbán mellett haptákban őrködő Nemzeti Trubadúr Péternek is, mert szemmel láthatóan izgalmában elkapta valami frász, és vagy a színes ásítást igyekezett visszanyelni, vagy egy diszkrét izgalombüfi pöffent ki belőle nem túl diszkréten:
Egyébként meg azt gondolom, kedves Viktor, hogy Szent Jobbodat felkérni ma már egyetlen dologra érdemes, és ez a lemondás. Közvetlenül azután, hogy elmagyarázta mit látunk ezen a táblázaton, és miért nem csak a káprázat űz velünk csúnya képzetjátékot:
Ha nem világos segítek: a sok piros lefelé volt a Gyurcsány kormány válságidőszaka, a nullához közelítő majd emelkedő a Bajnai éra munkája, - tudod, amit levilágbajnokoztál külföldön, és a költségvetésének hasznát élveztétek tavaly - az utolsó kettő meg Matolcsy önálló munkájának végterméke. Apró hajszál a takonypüré tetején, hogy sajnos a svájci frankra sem lehet ráverni a balhét a nullás negyedévért:
Amint a táblázatból számodra is nyilván kiderült, a frankárfolyam éppen negatív csúcson volt a negyedév elején, a közepén a mostanában átlagosnak számító sávban lézengett, és csak a legvégét érintette a kiugró árfolyam. Házi feladat, hogy elképzeld, milyen lesz a harmadik negyedév, ha a nullás növekedésű gazdaságot még a frankárfolyam is hazavágja.
Matolcsynak keressetek végre valami nyugalmas elfoglaltságot, mondjuk otthon löködje a színes fagolyót a számológépén költségvetés írás helyett. Mert, ha tovább ontja az okosságot magából, akkor a gazdaságpolitikátoktól eredményt várni annyi értelme lesz, mint kandisznón a mellbimbónak.
* táblázatok forrása: MKB/privátbankár
