A magyar kormány, és személyesen Orbán Viktor ismét megtalálta a pofonfát, amit ha rázogat, garantált a gyümölcsszüret. A nyugdíjak visszamenőleges elvonásának-felülvizsgálatának alkotmányba faragása olyan, mintha a mazochista szekta rendes havi ülését néznénk. A mi kormányunk nem bírja a csöndet maga körül, nem bírja, ha nem mi töltjük be Európa csulatartályának szerepét. Ha nincs köpés és pofon elég, tesznek róla, hogy legyen.

Ugyanis a nyugdíj azon szerzett jogok egyike, aminek piszkálását addig fogja elnézni Európa szótlanul, amíg rendszerszintű átalakításokat - kötelező magánból állami - hajtanak végre benne. De abban a pillanatban, ahogy a már megszerzett jogosultsághoz nyúlnak, várhatóan ismét beindul a Puszta Putyinozás. Az Emberi Jogok Európai Egyezményét mi is aláírtuk, és az 1993. évi XXXI. törvényben ki is hirdettük, így ránk nézve is kötelező. Ez pedig kimondja, hogy a megszerzett jog tulajdon, ami szent és sérthetetlen. Így a nyugdíjak visszaható elvétele nagyjából akkor csörömpöléssel fog felborulni a strasbourgi bíróság előtt, mint bádog lavór a kockakövön. Akkor is, ha itthon a gondosan összeválogatott, megnövelt létszámú Alkotmánybíróság alkotmányosnak is találja. Bár az is őszintén meglepne, ha a 98%-os különadó elkaszálása után volna egy alkotmánybíró is, aki ne a kaszára szavazna.

Orbán Viktor szerint a közvélemény 80%-a támogatja a kedvezményes nyugdíjkorhatár emelését. Csak azt felejti el hozzátenni, hogy nem ezt a formáját. Én magam sem szeretnék 40 éves nyugdíjast látni, de hatvan éves tűzoltót sem. De ennél is kevésbé szeretném látni, hogy a kormányunk ismét a visszaható törvénykezéssel rogyasztja térdre a jogállamot, és ezzel az ország maradék méltóságát is. Megoldás kellene, de nem az a legcélszerűbb, hogy a trambulinról belepisálunk az üres medencébe, majd belevetődünk, hogy defasza, már lehet benne fürdeni.
A rendvédelmi szakszervezetek is tárgyalnának sztrájkolás helyett, ha lenne kivel, és lenne végre miről. Így azonban nincs más választásuk, mint hadüzenetnek felfogni a Lázár-Balsai indítványt. Ráadásul Lázár szerint csak a rendvédelmisekre vonatkozna a módosító, a bányászokra, énekesekre, stb nem. A pillanatnyi állás viszont az, hogy a módosító szövegének értelmében mindenkire ez vonatkozik.

Szerintem ideje lenne végre belátni, hogy ez így nem fog menni. Persze, aki nem egészségi alapon hanem ügyeskedéssel lett rokkantosítva, azt küldjék vissza dolgozni. Egyezzenek meg egy egységes szabályozásban a szakszervezetekkel, hogy a jövőben felszerelő rendvédelmiek mikor, milyen feltételek mellett vonulhatnak nyugállományba. De azokat, akik az állammal kötött szerződés alapján kitöltötték az idejüket, megszerezték a jogosultságot, azokat hagyjátok békén. A jelenleg aktív állomány ügye a legkacifántosabb. Velük lehetne tárgyalni még a korhatárról, de a helyzeti előny náluk van: a szerződés, amit az állammal kötöttek él. Ha sikerül rávenni őket a meghatározott szolgálati idő utáni maradásra, azért nyilván adni kell valamit cserébe. Mert az könnyen belátható, hogy ti is hevesen anyáznátok, ha 25 év tűzoltóskodás után a közmunka programban árokkaparásra kárhoztatnánk titeket, havi 28 ezerért.

Szóval ideje volna valami értelmes megoldáson törni a fejeteket azon kívül, hogy átnevezitek a járulékokat, és rohamtempóban alkottok megint olyan törvényt, amiért tömegek lesznek ismét a Kossuth téren. Amiért megint magyarázkodhattok kabátlopásra hivatkozva, mi meg éghetünk miatta szerte Európában, mint a felcsúti nádas.