Úgyis a víziókergetés idejét éljük, dőljünk mi is hátra, és ábrándozzunk. Ne csak prominenseink kiváltsága legyen a szép színes látomások üldözése, vegyük ki a részünket mi is aktívan. Képzeljünk el egy olyan országot, amit a realitáshoz ragaszkodó emberek vezetnek álomfejtők helyett.
Egy ilyen helyen béke van és rend. Az állam vezetői pontosan tisztában vannak nem csak a saját, de a kontinensük gazdasági helyzetével is. Ezért az állam feje nem képzeli kivételezett istenségnek magát, akivel mindenki kivételt tesz kétharmados felhatalmazása miatt. Ismeri saját jelentőségét, tudja, hogy a határon kívül le se szarják ezt a tényt. Ezért nem megy evidenciaként kezelt dolog miatt blamálni magát feleslegesen. Közben itthon sem kiabálnak a fogdmegjei államcsőd helyzetet meg kríziskezelést, nem tündökölnek Merlinként azzal csütörtökön, hogy juj mit fogunk megtalálni szombaton. Ilyen nem fordulhat elő Álomország felelős kormányával, mert nem beszél olyat, amit csak ő lát. Tudja, ebben az esetben hülyének nézi a környék, mert ellent mond a saját jegybankjának, és az összes független külföldi elemzőnek. Nincs káosz a tőzsdén, stabil marad az ország fizetőeszköze, nem dülled a devizahitelesek szeme a forint zuhanása láttán, mint a cigiztetett gyalogbékának.
A választópolgár nem röhög rajta, hogy Lalika gyufával játszik, nem néz maga elé mélán, hogy apakezdődik, és nem gyárt fikciókat rögvest a hírek hallatán. A miniszterelnök sem kényszerül bizonygatni, hogy izé, elnéztünk valamit egy egészen pindurit.
Álomországnak nem csak a kormánya normális, hanem az ellenzéke is. A legnagyobb ellenfél példát mutat, igyekszik demonstrálni a megújulást. Képes megemlékezni csöndben az ország választóinak fontos dologról anélkül, hogy unásig ismételt véleményét újra kifejthetné. Nagyvonalúan úgy dönt, megteszi ezt az lakosok kedvéért. Azon a helyen, ahol az összes többi hozzá hasonló politikus. Nem tépi le a fejét és nem fossa torkon azt az ideológiát, amit négy évig ordított torka szakadtából a barikád mögül: gusztustalan az utcára vinni a politikát, annak a tisztelt házban a helye! Ezért sem különcködik a Liszt Ferenc téren holmi szómegvonáson hisztizve. Meg azért sem, mert különösen nem szeretne ilyen képeken tündökölni:
Álomország politikusai képesek tartani a mértéket, ha úgy hozza a szükség. Felül tudnak emelkedni néhány pillanatban saját politikai érdekükön, szem előtt tartva a miénket. A szomszédban lakó Szlota János nevű félhülye is csöndesebben rázza az ágyrácsot, mert unalmában a saját pöcsét húzkodja a miénk pöckölése helyett.
Eddig megvan? Na, most nyisd ki a szemed, nézz ki az ablakon, vess egy pillantást a hírekre, és sóhajtsunk lemondóan egyszerre:
Magyarország, én így szeretlek!