Egyszerű tézis: a dokumentálatlan személyi kultusz szart sem ér.
Ugyan mostanában ennek a "mutassuk meg szeretett politikusunk emberi arcát" nevet adták, de Rákosi elvtárs is csak emberközeli szeretett volna lenni.
Kampány idején az még csak-csak rendben van, hogy igyekeznek a jelölteket folyatni a csapból, betolni a küszöb alatt, az életünk részeivé erőltetni a megjelenésekkel. Kell egész napos nyomkövetés, családi körös nédda' decukiskodás, komolynak hazudott ál izgulás, a szimpatizánsok körében elkövetett közvetlenkedés. Jobb helyeken a kampánynak is vége van egyszer, a választó dönt, szavaz, és kezdődhet az érdemi munka.
Mondom jobb helyeken. De az nem itt van.
Orbán Viktor úgy érezte, a számára történelmi pillanatot maradéktalanul ki kell élveznie. Kell egy mementó, amit négy év múlva/nyugdíjazásakor (tetszőlegesen aláhúzod) elővehet, és édes-bús merengésekkel ütheti agyon ráérő idejét. Egy egész könyvet szenteltek ennek, csudálatos fotókkal illusztrálva a kampányidőszak embert próbáló pillanatait. Mert fontosabb és sürgősebb dolog nincs is ebben az országban, mint négy nap alatt rohamtempóban elkészíteni a könyvet, és fényesre polírozni Orbán Viktort még miniszterelnöksége előtt.
Ha ez a legfontosabb, akkor ez, nehogy megkérdőjelezzük a haza megmentőjének lépéseit. Lapozgassunk bele a könyvbe inkább itt ni.
Juhhééé! Ez aztán a valami! Az eredeti gondolatok mekkája, maga az életre kelt képi világ.
Éppen csak annyira hasonlít az Obama sztájlhoz, hogy Jeszi Zsotya rögvest megjelenik a boltokban a könyvekre ragasztandó Artisjus matricákkal. Miért, az összekalózkodott DJ cd se lopott, ha veszel rá hologramos címkét, hölye vagy?
Lassan kezdem félteni a Vezért. Neki is kinéz egy Májkel Dzsekszon szindróma, csak ő nem fehéríteni, hanem barníttatni fog hamarosan.
Az egy dolog, hogy lemásolták az Obama kampányt betűre, a faszbúkoskodástól kezdve a személyes adományt tarháló levélkéig bezárólag. Az meg egy másik, hogy nem tartják kurvára égőnek, hogy még a képi megjelenítések között sincs önálló gondolat egy szál se. Ez a tegyünk rá itatóst oszt' másoljuk trend fog alkalmazásra kerülni politikai és gazdasági téren is? El kell hinnünk, hogy az ötlettelen balfaszok kizárólag a pr szekcióban tanyáznak? Vagy puszta félreértésről beszélünk, és valójában Obama és Orbán kenyerespajtások?
Ha igen, akkor bocsesz és nem szóltam. A baráti segítség nem béna másolgatás, hanem megfogadott jótanács.
Akkor akár még az is kiderülhet, hogy az Orbán stáb instruálta Obamáékat, és ő volt aki lenyúlta a pózokat szeretett és nagyon felhatalmazott Országló Szent Viktorunktól:
Azért így mindjárt más, ugye? Különben is annyi egyforma vonás van a két emberben küllemben és jellemben egyaránt, hogy a párhuzam minimum jogos. Például a nézz merengve erőlködés nélkül póz remekül megy gyakorlás és beállítgatás nélkül mindkettejüknek:
De nem csak komolyak és nagyszerűek tudnak ők lenni, hanem megejtően emberiek is. Például szeretik a gyerekeket. Nem csak a sajátjaikat, hanem a kampánykörúton megtalálható dedekkel is szívesen játszanak röpke másodperceket egy spontán pillanat kedvéért:
Egyébként is hálát adhatunk a jóistennek égre fordított tekintettel, hogy a Bolygó Kapitányát másolják. Belegondolni rossz mi lenne, ha valami focista vagy popsztár lenne a rajongott idol. Tele volna a könyv Bekenes boxerpózzal, CéRonaldóra zselézett fejekkel, ne adj isten Ronaldinnyósra bolondított vigyorral. De talán lehetne ettől is rosszabb: ha Zac Efronért rajongana. Vagy SP-ért. Vagy a kettőért egyszerre:
Naugye.
