Szögezzük le az elején: a magyar egészségügy úgy szar, ahogy van.
Áldatlan állapotok, elégtelen ellátás, alulfizetett személyzet, és sorolhatnánk hosszan, mi mindenen kellene változtatni. De engedtessék meg nekünk adófizetőknek, hogy elsősorban ne az orvosokat és a rezidenseket sajnáljuk.
Ismét tiltakozó akciót tervez a Magyar Rezidens Szövetség, az Egészségügyi minisztérium orvosokat röghöz kötő rendelete ellen. Ami lefordítva annyit tesz, akit 9 évig taníttatott az állam, az legalább ennyi időt töltsön a hazai egészségügyben, mielőtt külföldön igyekezne sütögetni tovább a pecsenyéjét.
Ezzel tökéletesen egyet tudok érteni. Egy rezidens képzése 6 millió adóforintba kerül. Szerintem nem járja, hogy mi fizetünk, ők meg osztrák sebet varnak, angol fogat húznak, stb. Tudom, hogy ez eddig így ment, de éppen ideje, hogy ezentúl másképp legyen. Néha arról ábrándozom, hogy az államnak megtérül egy befektetése. Valami olyanra költenek, amiből -aljas és önző módon- mi magunk húzunk hasznot. Minden befektetésnél alapvető elvárás, hogy legalább nullszaldósra hozza a szintet. Ezzel szemben nagyon régóta bukjuk az orvosképzésbe ölt pénz nagy részét. Mert a hazai egészségügy szar, nem becsülik őket, kevés a pénz (eleinte) meg különben is, külföldön több nagyságrenddel többet lehet keresni. Amivel semmi baj nincs. Ha ott jártok iskolába, ott vagytok rezidensek a saját költségeteken kilenc évig, vagy esetleg a befogadó államén. Ám amíg ez nem így van, addig hadd várjuk el mi tőletek azt az ellátást és szakmaiságot, amit ilyen hosszú idő alatt magatokra szedtek. Legyen joga az adófizetőnek azt mondani: 6 millió forintot fejenként ne vigyetek magatokkal sehova.
A rezidensek persze lázadnak ezerrel. Felemlegetik azokat az állapotokat, amivel mi is szembesülünk napról napra, ha egy intézménybe be kell menni, és el kell viselni. De van egy alapvető különbség: ők ott fizetést kapnak, mi pedig fizetünk külön azért, hogy kaphassanak. Aztán meg azért is, hogy kedvesek és gondosak legyenek. Ezért engem kurvára nem hat meg, mikor a rezidensek szövetségét sírni hallom. Senki mögött nem állt fegyveres, hogy neked igenis orvosnak kell menned, mert ott majd lesz külön retyó minden rezidensnek is. Igen, bizony. Ez egy alap probléma. Hova szarjunk, tejóisten? Elképzeltem néhány alternatívát.
Járjon együtt a luxus és a praktikum. Szegények, ha tényleg nem jutnak el időben a célig, és megsikerül egy baleset, legalább legyen kéznél egy mosógép IS. Az sem baj, ha elérhető közelségben van, mert a szükség lehet nagy úr:
Szerényebb intézmények választhatják a diszkont megoldást, és bevethetik a névre szóló saját mobilfosodákat akár az előcsarnokban, akár bármelyik folyosón:
De mi van, ha nagydolog helyett csak a húgyhólyag rázza az alhasi vészcsengőt mondjuk egy zsúfolt váró kellős közepén, miközben rezidensünk konzultál valamelyik betegével? Semmi gond, erre is van megoldás, a villám vizelde. Előnye, hogy a közvetlen kapcsolat megmarad a beteggel, hátránya meg gyakorlatilag nincs neki, egyszerűségében nagyszerű:
Ennyi alternatívával azt hiszem egyszerűen orvosolható ez az igény. Örömmel tölt el, hogy a rezidenseknek ez az egyik legnagyobb problémájuk. Ezek szerint mégsincs akkora válságban a képzésük.