De szeretnék én is sej, Duna parti házat,
amit a levonuló ár soha el nem áztat,
de ha mégis megesik, hogy betör a víz rém,
százmillió péz'emet egybűl vissza kérném....

A GoldenGenyó díj évi várományosa alsó telekszomszédunk. Az hagyján, hogy nyár elején nemes egyszerűséggel kizártak volna mindenkit a soron az áramszolgáltatásból, mert nekik az úgy lett volna jó, majd állványoztak magánterületre, most eljutottak az arcátlanság csúcsára. Innen nincs feljebb, ez az abszolút csúcs, innentől ők a genyóság mértékegysége.
Meghirdették a soha el nem készülő házat. Picit érdekesen. Katt a hirdetésért, de kiteszem ide is a képeket:

Szinte csudálatos, ugye? Milyen gyönyörű zöld környezet, szépen füvesítve, fákkal meg minden...
Ehhez képest a valóság így fest:
 

Oppssszz...Na ne már, hogy száztíz millióért szomszédok is vannak mindenütt? Oldalt nemhogy fű nincs, de telek se, ahol egy sáv fű elférne valahogy szűkösen. Mert a zöld kiskapu már hozzánk vezet. Sebaj, gondolhatja a szemlélődő, hátul lesz biztosan. Kukkantsunk be a ház, akarom mondani vízipalota mögé, hátha csak elbújt a zöldterület. Mit tudom én, lehet szégyenlős...Nah, ez a zsebkendőnyi szemétdomb az mind a kert:
 

Száztíz millióért nehogy nagyigényűek legyünk egy dunaöblítésű háznál. Kinek van olyan palotája, amit a Duna személyesen öblít ki minden áradásnál? Igaz, a 2009-es csak a garázs ajtóig ért, de a nagyobbak mellig érő iszapot hagynak odabent:

 

Lesz mit takarítani, már ha levonult az ár, és meg lehet közelíteni autóval. Nem mondtam, és a hirdetésben sem olvastad? Ha árad a Duna, az úton nincs autózás, legfeljebb ladikkal lehet hazajárni, sacc/kb ilyen körülmények között:
 

Cserébe a teraszról látható Dunai panoráma valóban páratlan ilyenkor:

Nekünk van bejárat a felső utcából, ám a vízipalota nem kétkapcsolatos telken van. Szívás. De mint mondtam, egy sporttáskányi ropogós magyar forintért óriási igényeket ne támasszon a kedves vásárló.