Reggel menetrend szerint a kávé+hírek kombóval kezdtem, így akadtam bele ebbe a kezdeményezésbe.
Belegondoltam, igazat adtam nekik, és a kommenteket is olvasva letöltöttem a viszonylat lapot innen. Kitöltöttem, és elindultam befelé dolgozni. A liftre vártam kezemben a lappal és a fényképezővel, mikor első utastársaim megérkeztek. Lelkes pillantással méregették kezemben a tacepaót, és bár eddig a köszönésen kívül szót sem váltottunk, rákérdeztek, mi is ez valójában?
Elmeséltem, mire mire megkérdezték: akkor most ha szépen megkérnek, elviszem őket az Örsig?
Persze, -feleltem, majd lent az utcán kitettem a táblát és elindultunk.
Útközben lázas találgatás folyt, vajon hányan fognak csatlakozni a kezdeményezéshez? Mennyi autós veszi a bátorságot és fáradtságot magának, hogy idegeneket vegyen fel önként az autójába? Puszta jófejségből. Mire ezt kivesézhettük volna már az Örsön voltunk. Kitettem őket a Cédrus piacnál, ahol a járókelők meghökkenve nézegették a tacepaót. Kapás is lett rögtön, bár először kifaggattak, mennyire valós a szándék ami leírva van? Mikor kiderült tényleg hajlandó vagyok elvinni őket, mert a cetli nem puszta poén, akkor lelkesen kijelentették, menjen a békávé a picsába addig, amíg ilyen kezdeményezésre kaphatóak az emberek.
Útközben beszélgettünk mindenfélét. Számomra meglepő módon nem a -szinte kötelező-szemétgeci kormány és rohaggyonmeg a békávé témakörben.
Összefogásról, emberségről szólt a fáma, a közösség erejéről, meg arról, a hétköznapokban egymás iránt közönyös emberek mégis összefognak ha baj van. Nekem ez tetszett. Nem a dekurvajófej autós szerepe, hanem a konklúzió amire jutottunk. Ugathatunk itt egymásra politikai ízlésvilág, habitus és egyéb valós vagy mondvacsinált okok miatt, ha néha képesek vagyunk összefogni, akkor mégsem lepett el a szar még minket teljesen!