Tudom én, hogy a szuperhajnal után a témát feszegetni szentségtörés. Az olimpikonoknak van elég baja, összenyomja őket az elvárás, kifakadnak - otthon semminemjó sehogyse!!!! - van aki feltétel nélkül védelmébe veszi őket, ennek ellenére szerintem mégis van, amiről beszélni kéne. Itt van például az úszok dolga. 7 érem, ebből három arany, világcsúcs, szenzációs hármas holtverseny amiben Cseh Laci partiba került korunk férfi úszófenoménjával, Michael Phelpsszel. A fiatal generáció - Kapás és Kenderesi - egy egy bronzéremmel mutatkozott be a világnak, látszólag minden a legnagyobb rendben van.

Pedig talán ez nem egészen van így.

Ha jobban megnézzük a sikersort azért egy valami nyilvánvaló: 7 éremből négyet - köztük a három aranyat - a szövetségtől különutas Hosszú Katinka nyert. Aki nem is olyan régen még azt mondta:

" nem pénzt kért, hanem azt, hogy a szövetség végezze a munkáját. Alakítson ki olyan elméleti és technikai hátteret, sporttudományos bázissal, ami lehetővé teszi a magyar úszósport fejlődését, mert a jelenlegi körülmények között és azzal a felfogással, amit most a szövetségnél tapasztal, nem lehet előrelépni, de még a jelenlegi pozícióinkat megtartani sem."

És innen ahol én ülök úgy tűnik, neki van igaza, a hazai úszás körül igenis gond van. És szerintem egyáltalán nem szentségtörés kimondani, hogy például a Gyurta, Verrasztó testvérektől és a csapat többi tagjától a tehetségük és eddigi eredményeik alapján lényegesen többet vártunk. Lehet magyarázkodni, hogy az elvégzett munka így, a nem megtalálta tempó meg úgy, nem értem mi lehetett a baj, de aztán az ember ránéz például erre a képre:

és csak egy kérdése marad: a fókazsírt muszáj volt magaddal vinni Rióba?

Bónusz hadd ne érezze magát senki lelketlen szarembernek azért, mert egy ilyen - szerintem jogos - kérdést föltesz.