Az van, Feleim, hogy írni akartam az elmúlt napok tanulságairól, de megtette helyettem valaki. Ráadásul jól, és váratlan helyen. Nem túl gyakori pillanat, hogy nem a röhögés vagy a hányinger kerülget ha Stumpf András cikket olvasok, hanem a nagyjából egyetértés. De most a "szükségtelen állapot" részletezése kábé egybe esik azzal, amit gondolok. Ha nem olvastátok még, akkor rajta.
Annyit azért hozzáfűznék, hogy a végkifejlettel nem értek egyet. Nekem olyan érzésem van, hogy a fideszes tábor olyan csodát vár Ádertől - és Kövértől - ami egyiknek sem áll se érdekében, se módjában. Az én szemem is Áderen van, oké, de mi van, ha nem ír alá? Jelzés, na és? Ha a Vezér úgy akarja rajta is keresztül veri a ne zavarj lopás közben törvény sokadik fejezetét, legfeljebb lassítani tudja a folyamatot meg reményt adni a stumpfoknak, hogy nem, tényleg nem mindenki olyan, vannak még a mások is, és lehet tovább kergetni a pártszakadásos ábrándot.
Amiben viszont igaza van Stumpfnak az az, hogy egyvalaki viszont akad, aki tehet azért, hogy a szükségtelen állapot megszűnjön. Ez a személy ugye nem Áder, nem Kövér, úgyhogy tessék kedves hozzá fohászkodni, a szemeket rajta tartani, és őt okolni, ha a csoda elmarad.
Mármint, ha van hozzá mersz és kurázsi.
