Abszolút többséget szerzett a török választásokon Viktorunk egyik ÚJ Legjobb Barátja, Erdogan. A győzelemhez két apróság kellett neki:

- A radikálisoknak megmutatni, hogy ott nem karaktergyilkossággal bombázzák a kisebbségeket, hanem harci repülővel.

- Nem ellenmédiát gründolni a helyi habonyárpádnak, hanem rohamrendőrökkel elfoglaltatni és kezesbáránnyá tenni a már meglévőket.

Erdogannal párhuzamosan Aliyev is teljhatalmon maradt Azerbajdzsánban. Meglepő, mi? Igaz, a világon senki nem ismeri el demokratikus választásnak a megfigyelőket korlátozó, ellenzék nélküli bolhacirkuszt, de Aliyev eddig se elismerésre vágyott hanem tejhatalomra, úgyhogy pont leszarja. Ahogy tenné Viktorunk is. Itt hívnám fel a választási bojkott ötletét keblén melengető magyar ellenzék figyelmét, mennyire "hatásos" és "viharkeltő" volt az azeriek bojkottja, mennyire érdekelte a világot, mekkora kibaszott zéró hatással bírt.

Erdogan esetében plusz cukiság még, hogy bármit csinált és bárhogy nyert is, senki a fejét megcsóválni nem fogja érte. Tőle most azt várja az Unió is nagy tisztelettel, hogy ő legyen a vakondtúrás amit a migránsok képtelenek megmászni, miközben a szomszédos hasonszőrű rezsimje elől menekülnek. Ezért aztán seggbe dugott fejjel tétován ácsorognak mindaddig, amíg valami remény mutatkozik erre. Erdogan köszöni jól van, vidáman építi teljessé az eddig összegründolt féldiktatúráját.