Van ez a csóka, Kakuk György, aki letolta menekültek között az El Camino de Balkánt. Aki nem olvasta még, annak kötelező, tessék kattintgatni. Szóval amíg csak bandukolt és írta az élményeket addig faszaság volt, de aztán hazaért és megnevezte magát, el is romlott minden azonnal mert kiderült a Borzalmas Valóság:
- A faszikám a DK elnökségi tagja, rohattgyurcsányista.
Lettek vélemények pro és kontra, sztán' rögtön ott vagyunk ahol lenni szoktunk mi magyarok ilyenkor: többet számít és nagyobb port kavar, hogy dékás - vagy bármilyenes - ember lehet-e hiteles, rendszerkritikus vagy akármi, mint maga a produktum amit letett az asztalra. Utóbbihoz kellett tökösség, a politikai hovatartozás vakargatásához elég a trollvéna is.
Én sem rajongom különösebben a mi Ferinket, de.
A konkrét esetről azt gondolom, hogy legkevésbé az érdekes belőle, hogy Kakuk hol elnökségi tag. A sztori - szerintem - a nyár legjobbja, és messze nem az a kérdés, hogy kell-e röhögni a személy nyilvánosság elé lépése előtt őt ajnározó Mandineres eRGén, vagy levon-e bármit a történetből a dékásság ténye. Amit Kakuk megcsinált a megsüvegelendő, ráadásul érdekes és tanulságos olvasmány. Próbáljuk már meg eszerint kezelni még Hülyeisztánban is.
Köszi.
