Kedves fodbalokos nemzetem, drága felcsútiak, akadémisták és egyéb egyenfrizurás ízeltlábúak!

Rég nem beszéltem nektek imádott sportunkról, mert az utóbbi időben a hátulról nyújtott lábbal becsúszást nem focipályán, hanem választási kampányban és törvényhozásban gyakoroltam. Ám a kétharmadnak huss, most már ráérek megosztani veletek néhány magvas dakota bölcsességet ami felgyülemlett bennem az elmúlt másfél évben.

1: A magyar fodbalistának le kell végre számolnia a teljesítménykényszerrel. Jó, " le kell hozni a csillagokat az égről, ám sem helyezésben, sem pontokban nem érdemes komolyan gondolkodni." Faszombamár ezzel az állandó pontok-helyezések-gólok-táblázatok dologgal, mikor a becsületes hozzáálláshoz annyi is elég, ha megjelenünk edzésen és meccseken. Miért kéne teljesítmény központúnak lennie a focinak ahhoz, hogy élvezzük?

2: A magyar fodbalnak is le kell számolnia a teljesítménykényszerrel. Jusson el a tudatotokig kedvesim, hogy a sas nem kapkod nézők után! Az üres stadion nem a munkánk fokmérője, hanem valami egészen más. Még nem írta az Árpi, hogy mi más, de a más az tuti. Aki miránk nem kíváncsi, arra mi sem vagyunk kíváncsiak oszt'jónapot! Mehet isten hírével, nem kötelező titeket nézni és mivelünk vegyülni, megvagyunk mi egymással is. A magyar fodbal jövőjét rég nem a pályán látott brilliáns játék szimbolizálja, hanem a remek építészeti megoldások itt, és a vénaszkenner amott. Aki ezt nem érti az hülye, az személyesen engem támad és a gyurcsány kottájából játszatná ezt a csodálatos játékot. De ide rúgjatok, köcsögök!!!

3: Az egyetlen versenyhelyzet amit meg kell nyernünk, hogy megelőzzem Donald Tuskot a hazája focijáért legtöbbet tevő miniszterelnökök versenyében. Amíg minálunk a fideszes önkormányzatok térköveztek orrvérzésig, addig neki volt esze ezer "ministadiont" építtetni országszerte. Rekortánnal borított sportpályák várják a sportolni vágyó gyereket lakótelepektől az olyan párszáz lelkes határmenti falvakig, mint Tylicz. Jó, itt még nem tartunk, de a Nemzeti Stadionépítő Programot abba nem hagyom addig, amíg számszerűen le nem győztem a kurva lengyeleket. Legalább ebben! Aztán majd meglátjuk ki nevet a végén!