Én tudok lelkesedni, ha egy politikus kiáll ma Magyarországon a szólásszabadság mellett. De. Az speciel kurvára lelomboz, ha ezt a létező legvérszegényebb, legbiztonságosabb, legkockázatmentesebb, vagyis legbénább módon teszi az összes választási lehetőség közül.

Aszongya nekünk a nemegyütt PM:

" párizsi tragédiától és egyes hazai sajtóorgánumok szűklátókörűségétől megdöbbenve, a PM elnöksége saját magán kívánja demonstrálni, hogy a kritika, akár még a kifigurázás is, szerves része a szólásszabadságnak."

Csuhajla, gondoltam, akkor most minimum a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályt kérik fel, hogy akinek kedve van az rajzoljon már ilyen karikatúra kritika izéket róluk a szólásszabadság, a felhőtlen szórakozás és a közéleti bevállalósság jegyében, istenuccse nem lövünk agyon senkit érte, sőt. Vagy mittom kiírnak egy mémpályázatot a faszbúkon. Ehelyett mit csináltak? Ezt:

Kényelmes, kockázatmentes, unalmas. Tudja fene, szerintem ez meg ez kritikus karikatúra, az elnagyolt vonásokkal viccesre skiccel portré meg nem az. Úgyhogy nagyjából olyan lett ez is, mint mikor Karácsony "Showman" Gergő plakát átragasztással igyekezett üzenni Viktornak. Kicsit sem vicces, cserébe degeci kínos.

Komolyan kérdezem, hogy az ötletládából tényleg csak ennyire telik?

A kreatívság ennyire sovány, vagy a mersz fogyott el? Oké, a hivatásos rajzolók felkérése veszélyekkel járt, mert gondolat is lett volna a művek mögött. A mémpályázat meg rettenetesen webkettes, de annyira hülyék bátrak mégsem vagyunk még a szólásszabadság nevében sem, hogy az interneten garázdálkodó önkéntes mémészek rólunk alkotott véleményét megismerni akarjuk, őket alkotásra, kritikára provokáljuk. Ha esetleg mégis összejönne az utóbbi, akkor ez lenne az én szerény hozzájárulásom a galériához:

Je suis beszartam.