El kellett menni és meg kellett tenni. Amit muszáj azt muszáj akkor is, ha az ember a nerben államtitkár, és - elvileg - csak a Nemzeti Mindenható a főnöke.
Nemzeti együttműködőink között egy sima bocsesznak sincs túl nagy hagyománya, canossát járni meg végképp nem szoktak. L. Simon pechje, hogy pont a Hír Tv stábjába és rajtuk keresztül Simicskába állt bele végtelen felindultságában, mikor öv alattinak érzett kérdést a baráti oldalról. Aztán ahogy látni, amit szabad Lucifernek a belháborúban, azt nem szabad a kisökörnek, mert csak.
Mert központosított kommunikációs ügynökség ide, másik fronton nyitott taktikusabb Lajos támadás oda, ott azért még nem tartunk, hogy L. Simon nyíltan fenyegetőzhessen, mikor elgurul a gyógyszere. Az lehet, hogy mindent összevetve nem lesz könnyű lajosbirodalmi lépegetőnek lenni a harcban, de L. Simon általános felkészültségét ismerve miniszterelnökségi államtitkárnak lenni sem lesz fáklyásmenet a kínos kérdések záporában. Kinek lenne jó az, ha nyílt konfrontációba torkollna minden sajtótájékoztató? Mennyivel okosabb Viktor Gépontjával leíratni, hogy az oligarchaisztikus berendezkedés pfújrossz, szemben a centrális erőtérrel, ami maga a demokratikus kánaán. L. Simon meg mondja, őt félreértették, ő nem is fenyegette a sajtószabadságot és mea culpa, ha ez mégis így jött volna le.
Aztán majd legfeljebb Lajossal szemben indítanak egy "ellenpápát", mint IV. Henrik idejében, aki megpróbálja kiszorítani kiközösíttetni Luít a fideszkeresztények egyházából.
UPDATE: L. Simon kámingaut:
"
hadd húzzam alá: eszem ágában sem volt belerúgni Simicska Lajosba, és ezután sem tervezem.
Mert?
Több okból sem szívesen rúgnék bele a Simicska Lajoshoz köthető sajtóbirodalomba. Szándékosan legalábbis biztosan nem. Legföljebb indulatból eshet meg ilyen, már ha ezt az esetet így értékeljük."
Aki a mondatokból kétségbeesést vél kiolvasni, azzal a képzelete játszik furcsa játékot. Hehe.
