Mit tesz erre Örök Forradalmárunk, a nyugati ablakban házmester módra magyaroknak tiszteletet ordítva követelő Hős? Haragjában csapkodja az asztalt? Dühében úgy bekúrja a keleti kaput, hogy a túloldalán leszakad a kilincs? Egyáltalán úgy tesz, mint egy férfi? Akarom mondani államférfi...
Frászt.
Beáll a sarokba önként, és könnyes szemmel elszipogja, hogy medvebácsi kérem, genyózni nem ér, brühühű.
Míg hősünk a könnyeit törölgeti és a taknyos orrát fújja, addig egyik szinkronja leszögezi, a főnök szipogása ellenére a Déli Áramlat és Paks megépül, nem szükséges túlzott jelentőséget tulajdonítani a könnyező mineknevezzelek esztrádműsorának. Cserébe állunk szíves rendelkezésére Oroszországnak bármiben bármikor, és a kesztyűbáb seggébe tolt bütykös medvemancsot nem tekintjük anális inzultusnak.