Na, ezen is túl vagyunk. Az ellenzékkel ellentétben én szeretnék gratulálni Orbán Viktornak a történtekhez, mert technikai értelemben bravúr amit véghezvittek: sikerült Magyarországot a 2 millió rezsiharcos és többmillió közönyös országává tenni. Olyan hellyé, ahol a rezsipórért cserébe lenyelnek az emberek nyugdíjmegtakarítás einstandtól föld és trafikmutyiig bármit. Sőt, nem egyszerűen lenyelik ezt, de mindjárt további kétharmados felhatalmazást adnak a folytatáshoz. Igaza van Viktornak, nem is akárhogy nyertek, az egybitessé butítás győzelme ez gondolkodás felett.
Nyilván, ha lett volna valami épkézláb ellenzék féle, akkor más lehetett volna a helyzet.
Bajnai jól mondta, ez az összetétel nem volt vonzó alternatíva a választóknak, de most őszintén: ki gondolta komolyan, hogy a 2010-es hazavágott válogatott egyesítése majd bármiféle sikerre vezet és vonzó alternatíva lesz? Mindenesetre azon már nem kell tovább gondolkodni, hogy az Orbáni elkúrás önmagában elég-e bármire, mert elég nyilvánvalóan nem lett elég. Ha van pozitív hozadéka ennek a választásnak az az, hogy a baloldal Mohácsa eljött, nem kell rá tovább várni, ha a pártok akarnak még magukkal kezdeni bármit akkor el lehet kezdeni építkezni pont úgy, ahogy Szabó Timi mondta: vissza kell nyúlni a gyökerekhez, a civil politizáláshoz és alulról kell megújítani a baloldalt. Nem lehet a végletekig takarózni a szembe szélben hugyozós választási rendszerrel, be kell látni, hogy a szövetség ilyen formája nem megszólította és összefogta, hanem a két protest párt felé tolta a választókat.
Az LMP-t átlökte a küszöbön, a Jobbikot pedig keleten a második erővé tette.
Vona Gábor kriptahangulatú beszéde nem volt indokolt. Hacsak el nem hitte komolyan, hogy győzhettek volna. Pedig ennek a választásnak a legnagyobb nyertesei ők. A középre nyitó kampány önmagában is jó húzásnak bizonyult, de legalább ekkora szerencséjük is volt a baloldal bénázásával. Keleten sikerrel szólították meg a mindenkit utálók jelentős tömegét, és a 4 év után is viszonylag ismeretlen LMP-vel szemben nyerték a protestharcot.
Schifferék is megköszönhetik a kormányváltóknak a küszöbugrást. A szavazóbázis csere után elveszni látszottak, de a szövetségi politikát is elkúrókon felháborodó fővárosiaknak éppen kapóra jöttek megint. Így az LMP lett az a párt, amelyik mondanivalója tömegeket nem érdekel, mégis parlamenti helyeket érő számban szavaznak rá.
Javíthatna a személyes mérlegemen a tény, hogy Papcsáknak minden anyagi ráfordítás és sikerpropaganda ellenére sikerült eltaknyolni. De üröm az örömben, hogy zuglói polgártársaim a csöbörből vödörbe elv alapján beTóCsáztak, és így ugyanazt választották csak pepitában. Szomorú, hogy Horváth András nem sokakat érdekelt, indulása gyakorlatilag az ángyánisták számára szolgálhat tanulságul: a személy kampány nélkül semmit nem ér.
