Drága Medvém!

Szeretettel értesítelek, hogy megcsináltuk. Beterjesztettem a javaslatot, innentől minden más csak formaság. A terv szerint haladunk, az enyéim már nagyrészt megint megszerették az oroszokat - naná, ezek hatodik Leninről lenyalják a balzsamot ha kérem - az ellenzékem meg azt se tudja eldönteni lányos zavarában, hogy a maguk generálta spamtenger vagy annak szűrése miatt tiltakozzon hangosabban. Zöldek, ugyan már, akkor voltak ezek ződek utoljára, mikor felragadtak a mászókára, amit a kerületi tanács lefestett és a figyelmeztető ragaszt elfújta a szél. Szóval minden a terv szerint zajlik, nem kötöttem semmit az orrukra, az embereim összehordtak hetet havat, teljes a káosz és zűrzavar. A csekked aláírva de kitöltetlenül mellékelem levelemhez.

Aztán tégy amit gondolsz, Vlagya, én a legteljesebb mértékben rád bízom az összeget, nekem tulajdonképpen bármi megfelel azután, hogy rád és az Orosz Kijelölt Szervezetre bíztam az áramárképzést. Az atomszemét is hazajön egyszer, az sem titeket terhel ennyi pénzért, nem mondhatod, hogy foggal körömmel, az utolsó leheletünkig védtük volna az állásainkat. De tesók között ez már csak így szokás, majd dobunk rá egy murmanszki rénszarvas sültet legközelebb a dácsádban. Mert remélem, cárom, innentől szorosabbra fűzzük barátságunkat mi ketten. Tudod, Gazsi fiamat bemutatjuk a lányaidnak, és mit lehet azt tudni, ha két ekkora dinasztia sarjai találkoznak abból akár egy Eurázsiai Uralkodó Család is megszülethet. 

De ne szaladjunk ennyire előre - hopp, majdnem azt írtam ne igyunk a medve bőrére, ha ha - de nyugi, ezt azért nem engedném meg magamnak teveled szemben. Én is tudom, ehhez kell még 2-3 Paks, de legalább az elvi lehetőséget meghagytuk a törvényszövegben, és tudod a disznó után kedvenc állatom a reményhal. Nyugtass meg kérlek, hogy így lesz! Nyugtasd meg háborgó bizonytalan lelkem, mert most, mikor a lengyel nyaloncok éppen kiszeretnek belőlem temiattad, akkor lehet, hogy a sifferandrás atomenergia nélkül nem tudja lehúzni a klotyót, de én meg barátok nélkül nem tudok élni! Nézem ezt a sok hasznos hülyét, lehetnének éppen a barátaim is, ha nem a vazallusaim lennének, azokkal meg egy magunkfajta nem gyúrja közösbe a kóbászgyurmát. Hát nem, cárom? Hát de, bizonyhogy. Minekünk, a világ sorsfordító államférfijainak egymásban kell megtalálni a barátot.

Annyi bennünk a közös! Te például fekete öves dzsúdós vagy, én meg be tudok csúszni húsz méterről páros lábbal bárkinek. Te is nyomod a választókkal élő egyenesbe, meg én is írtam már nekik levelet egy párat. Te bálnára vadászol számszeríjjal, én mangalicát vágatok az udvaron. Te tudod milyen mikor egy Forma egyes autót aszfaltra szív az érodinamika, én meg tudom milyen mikor a Multivan hátsóülésére szív rá  zihálástól a belső vákuum az Operából menekülés közben. Te elboldogulsz egy tank fedélzeti műszereivel, én megtanultam használni a mobiltelefont. 

Mi kell még? 

Nem látod Vologya, hogy mennyi a közös bennünk? Megoszthatnánk az élményeinket, kibeszélhetnénk magunkból mindent tapasztalatot ami felgyülemlett a harcos évek alatt. Lelki társak lehetnénk, nem csak afféle üzleti partnerek! Lássunk tovább az atomnál, mert Paks nem a világ! Paks csak a kezdet, egy új aranykor kezdete, és nem a vég! A kedvedért, a barátságodért fullba nyomom a kretént is ha kell!

Ölellek, csókpuszi, Viktor!