"menni kéne, de itt hagyni téged már nincs erőm,
minden nappal csak húzol a végzet felé,
de amíg mindenki tudja, hogy kivel hányszor és mintha,
egy pár napja másképpen néznének mindenhol…"
(via)
Jippiájé, itt van, megjött és beindult! Hogyhogy mi? A gazdasági növekedés? Lófaszt, mama! A rezsidémonűző szeánsz sorozat, ahol pártunk és kormányunk éppen ráérő jómunkásembereitől tudhatja meg a kedveslakosság, micsoda pro-comfort érzés következik a választást megelőző nehéz napokra.
A sorozatkezdő eseményről készült beszámolót olvasva azért az ember felröhög időnként.
1: A rezsidémon tanácskozás nem szól ám mindenkinek. Aki nem írt alá előre, az nem részesülhet a jobban teljesítő kiokosításból, támogatni előre kell, jómunkásembereket meghallgatva véleményt alkotni és támogató aláírást osztani ne tessék. Legalábbis elvileg, mert azért a Tótawé féle tollforgató terroristák egy kis sompolygással kijátszhatják a biztonsági rendszert.
2: Régi hagyománya a Fidesznek, hogy a "fórumain" kérdezni sincs mód. Még csak az kéne, hogy mindenféle újságírók és DK aktivisták közbekérdezéssel zavarják meg a legjobban teljesítő beszámolókat, felzaklatva ezzel a rezsidémonűzők válaszoláson kívül bármire alkalmas seregét. Hiába no, a komfortzónán kívülre merészkedéshez vér kéne a pucába, de az meg ugyan honnan vegyenek? Aki szabályt erősítő kivételként megtette, az is csak arról számolhatott be a pártirodán, hogy a zemberek mindenféle hülye kérdésekkel kergették a tanácstalanul kartárogató szerepébe. Kell ez? Naná, hogy nem. Hisz nem megszólítani vagy beszélgetni akarnak, a fórum szó jelentését sem ismerik pontosan.
Pedig lehet hasznos lenne valamiféle párbeszéd. Mit lehet tudni, pár kérdés után lehet nem szabadon asszociálna az ember mindenféle butaságot mikor a belügyértől azt hallja, "a saját szemetünkből mi gazdagodjunk meg".
Az utolsó 100 komment: