Tegnapelőtt még félig viccesen írtam bele a trafikjog osztó posztba a mondatot: Megmondtuk, hogy ki lesztek fizetve. Akkor még én sem gondoltam, hogy egy nappal később tizenegy oldalas törvénymódosítással teszi nyilvánvalóvá Lázár János, hogy egészen pontosan milyen vastagon. A két és félszeresre növelt haszonkulcsot látva nagyjából annyira fájhat a régi trafikosoknak a haveri kör kistafírungozása, mint a Belga tripperes kavbojról szóló nótájának utolsó sora minden beleérezni képes férfiember számára.
Innentől nyugodtan elmondhatjuk, busásan kifizetődő dolog a Fidesz és Lázár János barátjának lenni, és ne akadjunk föl olyan morális csacsiságokon, mint a pénzen vett "barátságok" milyensége. Ez a rendszer ilyen, náluk még a Viktor és országmentő békemenet se tesz egy lépést sem ingyen. De miért is tenne? Hisz pártunk és kormányunk gavallér, urasan kifizeti "barátait" a zsebünkből.
Bizony, mert a dohánybizniszt bőségszaruvá átíró törvényből valahogy kimaradt egy nélkülözhetetlen kormánypárti trend, a rezsidémon. A dohánygyárak kötelező költségcsökkentése ugyanis nem szerepel a javaslatban, hogy annak helyében valósulhasson meg az árrésemelés. Ha a javaslat megint Lázár Jankó legjobb barátjának, Sánta Jánosnak gépén íródott valami fatális véletlen folytán, akkor nyilván ezen sem csodálkozunk. Majd megfizetjük mi azt a dobozonként 60-70 forint pluszt, hisz ennyivel biztos szívesen hozzájárul az ország dohányos népe a haverok, strómanok és egyéb telefonon is lebukni képes balfaszok boldogulásához.
Két napja még azt gondoltam a rezsidémon mellé lesz bevezetve az új szlogen. De a feneséget elegánsan elpöckölték a dohánygyárak útjából, úgyhogy már csak ez az egy őszintén harsogható maradt:
Aki magyar velünk szív!
