A legújabb pesti vicc megvan? Miről ismered föl Borókai Gábort? Keresel egy embert akinek a hűségpirszing túlnőtt az arcán, és máris felismerted.

Sokáig volt meggyőződésem, hogy a Magyar Hírlapot alulmúlni sehogy nem lehet. De ez a meggyőződés a múlté. Borókai mostani teljesítménye oly csodálatos, hogy elhomályosít minden mást. Ahogy azt a Magyar Narancs cikke után a Kreatív Online és az Index is megírta, a kormányzati sajtót tíz és százmilliókkal támogatják fővárosi önkormányzatok, többek között a Papcsák Ferenc vezette zuglói is. A kormánymegrendelés mindig jelen volt/van a sajtóban, az eloszlása is olyan volt amilyen, legfeljebb a mértéke nem mindegy. A zuglói példánál maradva a kurvára nem szeplőlen Weinek éra utolsó évében Dodugló Pávelestól 45 millió forint volt a kerület médiaköltése. 2012-ben 240 milliót költünk Heti Válaszban, Demokratában, Helyi Thémában megjelenésre, Magyar Hírlap és Magyar Nemzet előfizetésre, pluszbónusz a Papcsák Harsonát - Zuglói Lapok - is finanszírozzuk és íratjuk a Magyar Hírlap istállóhoz tartozó Pindroch Tamás vezetésével.  Vagyis a kör közel teljes, ránk panasz nem lehet, a csökkenő print eladások miatt kieső hasznot kipótoljuk közpénzmilliókkal. 

A MaNcs táblázata szerint az elosztórendszer legnagyobb haszonélvezője a Heti Válasz a maga közel 100 milliójával. Azt hiszem ennek fényében új értelmet nyernek az utóbbi idők hetiválaszos címlapjai: 

Borókai Gábor nyilván felháborodott a zsebükben turkáláson. A Nyerges érdekeltségi körben amúgy sem teng túl a lelkesedés most, hogy Simicskának ki kellett jönni a fényre, és a kelleténél többen kaparják a minden irányból csordogáló közpénzmilliókat, úgyhogy Borókai kiáll és tökösen belemondja a szemünkbe: a semmit. Mintha Győzike mesélne a szlovák rendszámú verdából kikönyökölve a koporsóbizniszből meggazdagodásról, csak kevésbé vicces, de pont annyira gegszagú. Borókai azért kétségbeesetten igyekszik miket elkápráztatni:

"Látkép megjelentetése - ellenszolgáltatás-arányosan - havonta 100 ezertől 300 ezer forintig terjedő anyagi terhet rótt a kerületekre, amelyek cserébe témákat javasolhattak feldolgozásra, és olyan országos terjesztésű médiumban adhattak hírt magukról, amely a döntéshozókhoz is eljutott."

 Azért ez könnyet csal a szemünkbe, nem? És nem csak a erőlködés savanyú izzadtságszaga könnyeztet, hanem a röhögés is amint elképzeljük mekkora szüksége van mondjuk Papcsáknak,  Pokorninak vagy éppen Bús Balázsnak arra, hogy a Heti Válaszban üzenjenek maguknak, a parlamenti döntéshozóknak. Tavaly még csak azt kérdezgettük, vajon mi szüksége Zuglónak 10 millióért vett Hírlap és Nemzet előfizetésre, amire a Várnai és a szerkesztőség között kialakult adok-kapok után a Magyar Hírlap eme gyöngyszemmel zárta a kérdést:

"Mi úgy látjuk: független sajtó nem létezik. Ha Várnai László lenne Zugló polgármestere, nyilvánvalóan ő is támogatna nem szükséges, de más okok miatt fontos kisebb kiadásokat."

 Ennyi. Nincs mellébeszéd meg lacifaca, ki van mondva egyenesen: fontos kisebb kiadás, hogy a pártmédia piacképtelen kiadványok miatt csökkenő példányszámok mellett se haljon éhen. A probléma legfeljebb annyi, hogy egy év alatt a nagyságrend változott. Bár mi az a Heti Válasznak tolt néhány tízmillió a Közgép 200 milliárdjához képest?