Párhuzamos univerzum igenis létezik. Az egyik Kedves Vezetőnk retináját kápráztatja álságos valójával, a másik, a szürkébb, nyomorúságosabb, hányingerkeltőbb meg a mi rögvalóságunk. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy a két valóság nem is hasonlít egymásra. Csak a főszereplő csepűrágó azonos, de például a szájából kiszédülő mondatoknak más jelentése van a 300 bajor meghívott és a 10 millió hazai honpolgár előtt.

"Nekünk egyetlen barátunk van a mai világban, a valóság és a tények. (...) Egyúttal emlékeztette hallgatóságát, hogy 1990 óta tagja a magyar parlamentnek, és az azóta eltelt időszakból 16 évet ellenzékben töltött, így szerinte ha van valaki, aki tudja, mi a demokrácia, mik az ellenzéki jogok, az ő. "

Ha már ennyire kenyerespajtásaink a valóság meg a tények, akkor vessünk egy pillantást rájuk, meg az ellenzéki jogokra, és ezen keresztül az orbáni demokráciára. Pont abban az időben, mikor értetlenül állva igyekezett megmagyarázni a bajor befektetőknek, ő mennyire nem érti mitől lett Európa csulatartálya, itthon éppen az ellenzéki jogokat meg a demokráciát értelmezték egyesek a NER szellemében. A II. kerületben a kivezényelt közteresek a rendőrségi engedéllyel rendelkező ellenzéki aláírásgyűjtőket baszogatták, mert gondolom ez a demokrácia szerves része. Jó, ne sírjunk pár rendszerhuszár tahóságán, inkább értékeljük, hogy nem küldték a nyakukra a Nemzeti Aláírás Elrettentő Különítményt, hogy az alkotmányos jogukkal élni kívánókat ha másképp nem megy, személyes varázsukkal tántorítsák el nevük alákanyarításától.
Azt is mondta a Nemzeti Bullshitgenerátor, hogy "a magyar az angolszász után a legindividualistább nép, ezért ha megmondják neki, mit gondoljon, hogyan éljen, egy idő után fellázad ellene." Ez az én valóságomban azt jelentette, hogy ha megmondják nekem mit írhatok alá, és erről mit gondolhatok, akkor fellázadok ellene. Magamtól elücsörögtem volna a seggemen, legfeljebb polemizáltam volna az LMP viselt dolgairól tovább, így viszont elmentem megnézni, hogy zajlik az aláírásgyűjtés itt nálunk Zuglóban.

Az Őrsre kitelepült helyi brigádot faggatva kiderült, őket leginkább a Papp László aréna telekhatárait sajátosan értelmezők baszogatják, a közteresek nem. Viszont jó, hogy a deszépződ egyenkabát turhaálló, mert némely kulturált honfitársunk szájából úgy hullik a felturbózott nyálpermet, mint Selmeczi Gabriella szájából a faromizmás aforizma. Az ácsorgás alatt szerzett tapasztalatok is érdekesek. A népszavazás kezdeményezésének elfogadottsága vegyes, jobban jellemzi az általános oldal, mint a pártszimpátia. Vagyis az aláírók többsége inkább rúgná seggbe szívesen Orbánt, és késztetné megállásra, gondolkodásra a saját eszközével, mint szimpatizálna az LMP-vel magával. Az elutasítók ugyanez pepitában: nem az LMP-vel, mint párttal van bajuk, nem is a kérdésekkel, hanem a jobboldal általános összezárása jellemző.Az aláíróktól leggyakrabban hallott szó az összefogás, elutasítóktól az eszdéeszeszsidók, a legnagyobb epic pedig a szinte futtában odavetett utálom a szlovákokat! - morgás egy segghomlokú fiatalembertől. Ottlétem alatt nem sikerült elirigyelni tőlük a szerepkörüket. Kiállnak céltáblának közterületre, messziről nézve süt róluk a pártjuk ágrólszakadsága - a rögtönzött asztalkának bevetett vasalódeszkán negyedóráig röhögtem - mosolyogva kell viselniük minden elutasítást vagy éppen a feltételekkel támogatók kioktatását. Ehhez az alaphelyzethez kapják bónuszként a portyázó köztereseket, az igazoltató rendőröket, vagyis a NERt minden bájával együtt.

Ez ma a valóság, ezek a tények, így érvényesülnek az ellenzéki jogok, és ilyen körülmények között élhetünk mi az alkotmányos jogainkkal. Annyit sikerült elérned ezzel, szeretett Vezérem, hogy ugyan se tagja, se aktivistája nem leszek semmilyen pártnak az életben, de tegnap hoztam haza magammal pár aláírásgyűjtő ívet.

Mert ezzel a mentalitással elmehettek a picsába. Azért.